Már nyolc éve, hogy Magyarországra nemtelen vádak sokaságát zúdítják, s ebben nem volt és most sincs sok különbség az európai bal- és jobboldal között. Amikor elárasztották hazánkat és Európát a migránsok (figyelem, nem azokról írok, akik jogosan és törvényesen kértek és kérnek menedékjogot), megsértve hazánk sérthetetlenségét, s erőszakosan lépték át határunkat, akkor a magyar kormány határozott és egyértelmű álláspontot alakított ki: mindent el kell követni az áradat feltartóztatása érdekében. Azóta is fenntartjuk elidegeníthetetlen jogunkat, hogy eldönthessük, kivel élünk együtt. A kormány megteremtette a jogi feltételeket, majd felépítette a határainkat (és Európa határait) védő kerítést. Ez a lépés felbőszítette a másképp gondolkodókat. Azokat, akik úgy vélték, jöjjenek csak a migránsok, nem számít, hogy más kultúrát és vallást képviselnek (ami önmagában természetesen nem probléma, csak az, ha erőszakosan visszaélnek vele), hogy a kiszemelt városokban gettósodnak, hogy elsősorban csak a segélyek és nem a munka érdekli őket, hogy adott esetben az erőszaktól sem riadnak vissza. Szóval minden rosszat elmondtak rólunk. Emlékeznek még Werner Faymann korábbi osztrák kancellár – 2015-ös – nyilatkozatára, amelyben egyszerűen „lenácizta” a magyarokat? Igen, a magyarokat, mert azt akkor is lehetett tudni, hogy miképp vélekedik a lakosság döntő többsége erről a kérdésről. Az az osztrák kancellár vélekedett így a magyarokról, akinek hazájában őrjöngve fogadták az immár német diktátorként visszatérő honfitársukat. Kérem, nézzék csak vissza a filmfelvételeket, és lapozzák át a korabeli sajtót! Igen, Hitlert megváltóként fogadták. Természetesen eszemben sincs osztrák barátainkra ráhúzni a náci jelzőt, mert tudom, hogy ők is megszenvedték hazájuk függetlenségének elvesztését, s hogy mennyi véráldozatukba került az a néhány év. Ráadásul napjaink osztrák kancellárja már teljesen másképp látja a dolgokat. És azt is tudom, hogy bizony országunkban is voltak olyanok, akik mindent elkövettek Hitler „barátságáért”. No, de ez már a múlt, térjünk vissza a jelenbe!

A jelen pedig, hogy az Európai Bizottság elnöke és az EP néppárti frakcióvezetője arról beszélt (erről olvastam azon az éjszakán), hogy meg kell erősíteni Európa külső határait, akár kerítések árán is. Ezzel hivatalosan is elismerték, hogy a magyaroknak a kezdetektől fogva igazuk van. A február 9-i uniós csúcson pedig ismét szóba került a migráció, a külső határok megerősítése, a menekültügyi kérdés, de arról (most még) nem szóltak a hírek, hogy az unió hozzájárul a magyar határvédelem, a kerítésépítés költségeihez. Ami viszont biztató, hogy nyolc év küzdelem után legalább a retorikában diadalmaskodott a magyar álláspont.

Innen már csak pár lépés (?) a teljes fordulat.