Különös, megpróbáltatásokkal teli élete volt a Nógrád megyei Pásztóból származó Legény Jánosnak. Eredetileg papnak készült, de teológiai tanulmányainak befejezését követően önhibáján kívül nem szentelték föl, így a tanári pályát választotta. Az 1930-as években került Sopronba, előbb a bencés, majd a Széchenyi-gimnáziumban tanított latint és francia nyelvet. 

– Egy különleges jelenség és egyúttal fantasztikus tanár, fantasztikus ember volt Zsan, mert a diákság csak így nevezte – emlékszik vissza Sopron díszpolgára, Verő József akadémikus, akinek dr. Legény János gimnazista korában franciát tanított.

Amikor 1948 tavaszán napirendre került az iskolák államosításának ügye, Kunszeri Gyula, a Széchenyi-gimnázium egykori tanára, a Katolikus Nemzeti Néppárt országgyűlési képviselője erőteljesen fellépett az államosítás ellen. Legény János tanár úr is a soproni tiltakozók mellé állt, határozottan szót emelt Mindszenty József bíboros letartóztatása ellen, ezért börtönbüntetésre ítélték, majd internálták.

– Hihetetlen tanáregyéniség volt, a bencéseknél franciát tanított nekünk, de ingyen különórákra is járhattunk hozzá – folytatta dr. Orbán Aladár. – Nyárra kötelező olvasmányt adott föl, nekem például a kezembe nyomta Daudet: Tartarin de Tarascon című francia nyelvű regényét, amiről ősszel az első órán be kellett számolnom. Amikor kiszabadult a börtönből, a Tárczy-Hornoch akadémikus által vezetett kutatóintézetben angolt tanított, ugyanis a pedagóguspályára nem térhetett vissza.

Mint börtönviselt, megbélyegzett ember csak egy TÜZÉP-telepen kapott állást. Soproni Horváth József Munkácsy-díjas festőművész, egykori tanárkollégája ezért ironikusan azt a címet adta az 1954-ben Legény Jánosról készült portrénak: A tőzegkereskedő. Később Paskai László bíboros idegen nyelvű levelezését bonyolította, aki végül is pappá szentelte, egyik újmiséje éppen Sopronban volt, majd Svájcban helyettesített egy plébánián, ott érte a halál.