1934-ben iratkozott be a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karára. Egyetemi tanulmányai alatt katonai szolgálatot teljesített az önkéntes szabadcsapatok, az úgynevezett harcéták között. Okleveles erdőmérnöki diplomáját 1940-ben vette át.

Nevét 1951-ben Iby Gáborról Pankotai Gáborra változtatta. „Apám Pankotán, én meg Pankota mellett születtem…” – vallott egy visszaemlékezésében új nevének választásáról. Változatos munkahelyek és katonai szolgálat után 1958-ban docensi kinevezést kapott a soproni Erdészeti Főiskola Erdészeti Szállítástani Tanszékére, melynek 1962-től legendás tanszékvezető professzora volt egészen 1975-ös nyugdíjba vonulásáig. Az időközben egyetemi rangra emelt oktatási intézménynek, egykori alma materének egy-egy cikluson át volt rektora, illetve az erdőmérnöki kar dékánja.

„Az adomákban hol félelmetes oktató, hol segítőkész jó barát, akinek van egy sajátos, gyakran nyers modora. Egyéniségére jellemző, hogy ajtaját csak egy rövid PANKOTAI felirat jelezte, beosztás feltüntetése nélkül, mert feltételezte, hogy a doktor fokozat és az egyetemi tanári cím ehhez már elválaszthatatlanul kötődik.” – írta róla dr. Kosztka Miklós egykori tanítványa, aki később Pankotai professzortól nemcsak a dékáni láncot, hanem tanszékének vezetését is megörökölte. Nyugdíjba vonulását követően visszavonultan élt az általa tervezett hegykői házában, ahol felesége halálát követően egyetlen társa szálkásszőrű tacskó kutyája volt.

E sorok írója, egykori tanítványa is tisztelettel emlékezik és hálával tartozik Pankotai Gábornak, akinek sírja a hegykői temetőben található. A legendás professzor mellszobrának alkotója Kutas László Kossuth-díjas szobrászművész volt.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!