Hogy miről is van szó? Az alaphelyzet ismert: az egyik fél állít (mond, cselekszik) valamit, a másik pedig pontosan az ellenkezőjét állítja. A politikában (sajnos) ez megszokott dolog. Hol vagyunk már attól, hogy az egyik vagy másik fél elismeri a másik erényeit, vagy nem tagadja ellenfele jóhiszeműségét? Ma már más világot élünk. Azt látjuk nap mint nap, hogy az ellenzék mindenre vakon tüzel, ami a kormányoldalról jön. Lehet, még ez is elfogadható, hiszen ha a mindenkori ellenzék elfogadja, mondjuk, az adott évi költségvetést, akkor ez azt is jelentené, hogy egyetért a kormány programjával. S ha így lenne, értelmét veszítené a puszta léte is.

Bevallom, nekem mással van igazán gondom. Azzal, amikor szándékosan összemosnak dolgokat, hazugságokat terjesztenek, így tévesztve meg az embereket. Hogy mire gondolok? Vegyük példaként az illegális migrációt és a hazánkba legálisan, engedéllyel, de korlátozott feltételekkel érkező munkavállalókat. A migrációról nagyjából közmegegyezés van a társadalom többségében. Hogy az ellenzéki pártok ennek ellenére miért szajkózzák az uniós szólamokat, rejtély. (Jó, nem megfejthetetlen, hiszen ismerjük külföldi támogatóikat.) A kormány álláspontja következetes és kristálytiszta. Tény viszont, hogy vannak olyan területek a magyar gazdaságban és a különböző szférákban, ahol jelentős munkaerő hiányzik. Ezek betöltésére érkezhetnek külföldi munkavállalók, ideiglenesen, ellenőrzött körülmények között. Szándékos rosszindulat és politikai sandaság tehát azzal vádolni a kormányt, hogy miközben ellenzi a migrációt, ugyanakkor mégis utat nyit a bevándorlóknak.

De nem csupán az előbb említett ügyekben szorgoskodnak zavart kelteni. Gondoljunk csak arra, hogy hiába jelentette ki már ezerszer a kormány és minden felelős tényező, hogy Magyarország nem elhagyni akarja az uniót, hanem ha lehet, megváltoztatni, de a tények nem érdeklik őket. Újra és újra azzal riogatják az embereket, hogy Magyarország az unió elhagyására készül. Hazugság, amit naponta cáfolnak meg.

Ugyanilyen zavart keltő, ráadásul még súlyos külpolitikai vonzata is van annak, amikor az Orbán kormányt oroszbarátsággal vádolják. Ugyanis nem akarják tudomásul venni, hogy az ország protekcionista politikát folytat, középpontba helyezve az ország és az emberek érdekeit, elismerve, hogy Ukrajnában az oroszok az agresszorok.

Fentebb csak néhány példát idéztem, bemutatva, hol is tartunk 2024 elején, hogyan próbálják az embereket csapdába taszítani. Nekem nincsenek illúzióim, ezért csak azt javasolhatom a közélet és a politika iránt érdeklődőknek, hogy mindig a tényeknek higgyenek, s ne a sokszor önös politikai érdekből hazugságokat terjesztőknek.

Tekintse meg kvízünket!