Kutyák pórázon?!
2024. 04. 17.Több kérdés is érkezett olvasóinktól a városi kutyasétáltatással kapcsolatban – ezeknek jártunk utána.
A Kossuth Lajos utcát a Táncsics utcával összekötő, egyirányú utcát megnyitásától (Herceg) Esterházy utcának hívták. 1948-ban nevezték el báró Wesselényi Miklósról, az „árvízi hajósról”.
Az Újteleki városrész, a Vadász utca – Esterházy utca közti terület (és az Alsólövér) kiépítésében különös érdemei voltak Schármár János építésznek (1840–1933), aki a 19. század utolsó évtizedeiben sok családi házat és több középületet is tervezett és kivitelezett Sopronban. Az Ősz utca és az akkori Esterházy utca sarkán építette fel a máig fennálló, nemes arányú, emeletes, saját családi házát is. A szemben levő sarkon Bauhaus-stílusú, szintén emeletes ház épült, amelynek aljában sok éven keresztül tejbolt működött.
A Táncsics utca és a Wesselényi utca sarkán álló lakóház 1911-ben készült Neuberger Ernő építőmester tervei szerint. Az épület homlokzata a földszint feletti övpárkánnyal tagolt, a sarokszobákat zárt erkély keretezi. Ma élelmiszerüzlet működik a földszinten.
A Raffensperger család Kossuth Lajos utcai kertészete 1876 és 1935 között működött, ez a második Raffensperger kertészet, amelynek déli vége a Rák patakig és a Jókai utcáig ért. Mindössze két nemzedéken át „élt”, mert 1937-ben a mai Vörösmarty utca megnyitásakor az utca északkeleti oldalát szegélyező lakóépületek részére felparcellázták. Schármár János fia, Károly a Frankenburg út – Vörösmarty utca sarkán építette meg emeletes lakóházát, amelyre a Soproni Városszépítő Egyesület 2000-ben helyezett el emléktáblát. 1990-ben utcát is neveztek el róla.
A Wesselényi utca páratlan oldalának több lakóháza helyi, egyedi védelem alatt álló elemnek tekintendő. Az utca többszintes épületei itt is és az Ősz utcában is megőrizték neoreneszánsz díszeiket, megtartásuk különösen fontos a városkép megőrzése szempontjából.
A Wesselényi utca történetét Kollerits Beáta, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.
Ifjabb báró hadadi Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja, az 1838-as pesti árvíz „árvízi hajósa”. Kis János evangélikus lelkész és költő emlékezéseiben szól arról, hogy Sopronban látta először Wesselényit, „serdülő ifj korában Sopronon keresztül utazott, s látogatásával megörvendeztetett”.
