– Szüleim zeneszerető emberek voltak, édesanyám igen szépen zongorázott, édesapám pedig annak idején, még mozis korában zenei aláfestéseket válogatott némafilmekhez – kezdte dr. Friedrich András, aki bár közgazdászdoktor, Sopronban mégis elsősorban zenészként, nevezetesen a Juventus Koncert Fúvószenekar karnagyaként ismerik. – Tízéves koromban nem volt pardon, szüleim elküldtek Mühl Ali bácsihoz, mondván, hogy tisztítsa ki a botfüleimet, ami úgy gondolom, sikerült is neki. Így már beiratkozhattam zongoraórákra, mégpedig Hernfeld Pálnéhoz.

– Az, hogy kürtözni kezdtem, egy szerencsétlen síbalesetnek „köszönhető”, ugyanis lábadozásom közepette sokat hallgattam rádiót, amikor a zenei műsorokban felfigyeltem egy számomra új hangra, és ez a kürt volt – folytatta dr. Friedrich András. – Nagyon megtetszett, úgyhogy a felépülésem után búcsút intettem a zongorának, és átigazoltam Sinkó Ferenc kürttanárhoz. Hamarosan már játszottam is a Soproni Központi Textiles Zenekarban. Máig jól emlékszem arra a bizonyos május elsejére 1955-ben, amikor a Pamuttól mentünk végig zenélve a Várkerületen át a mai Hotel Lövérig. Hamarosan kürtösként a szimfonikusoknál is debütáltam, Haydn: Az évszakok című oratóriumát adtuk elő.

Dr. Friedrich András budapesti egyetemi évei alatt egy szakszervezeti zenekarban folytatta zenész pályafutását. A hetvenes években tért haza Sopronba, ekkor egy véletlennek köszönhetően került a Juventus Koncert Fúvószenekar élére. A ma már közel hat évtizedes múltra visszatekintő együttes az idők folyamán több névváltozáson is átesett.

– Fohner János volt az elődöm a Fenyő téri úttörőzenekar élén, neki egy alkalommal a városi fúvószenekart kellett dirigálnia. Megkért, hogy ideiglenesen vegyem át tőle a zenekart – mindez kis híján 45 évvel ezelőtt történt…

Az elmúlt évtizedekben dr. Friedrich András vezetésével a zenekar megfordult Svédországtól Montenegróig, Moszkvától Amszterdamig, számtalan külföldi és megszámlálhatatlan nagy sikerű belföldi szereplés áll a hátuk mögött. 1991-ben megkapták a Köztársaság Kiváló Együttese címet, 2010-ben a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség nívódíjával ismerték el az együttes és a karnagy munkáját.

– Hogy mit adott számomra a zene? Felejthetetlen élményeket, és mivel a muzsika egyúttal kapcsolatteremtő varázslat is, barátok sokaságát. Kodálynak tulajdonítják a már-már elcsépelt, de nagyon igaz mondatot: ,,Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.”.

Ajánló: Dr. Friedrich Andrást hétköznapi hős rovatunkba Süveges Béla ajánlotta. Olvasónk nemcsak maga, hanem családja, környezete nevében is javasolta, hogy mutassuk be a karnagy közel 45 éves pályafutását.