Kutyák pórázon?!
2024. 04. 17.Több kérdés is érkezett olvasóinktól a városi kutyasétáltatással kapcsolatban – ezeknek jártunk utána.
Fábián-Gyekiczky Tibor találta meg nemrégiben azt az egyedülálló arany leletegyüttest a Várhelyen, amelyről lapunk is beszámolt (Kincsek a Várhelyről, Soproni Téma, 2023. október 25.). Napjai nagyon zsúfoltan telnek, hiszen a nyolc óra munka után él hobbijainak, ám örömmel szakított időt beszélgetésünkre.
– Honnan ered ez a belső tűz a helytörténeti kutatás iránt?
– Szerintem ezzel születtem, ezt hoztam a génjeimben. Még nem tudtam olvasni, de már annyira érdekelt a múlt, a második világháború, hogy szóba elegyedtem idősebb emberekkel, akik egykoron harcoltak, és szívtam magamba az általuk elmondott történeteket. Később látva feltétlen érdeklődésemet, többen is nekem ajándékozták háborús relikviáikat: bajonetteket, kardokat, rohamsisakokat… Ezeket most is féltve őrzöm, azóta pedig sok-sok ládára duzzadt a gyűjteményem elsősorban Sopron és környékére vonatkozóan. Vannak közöttük katonafotók, kitüntetések, egyenruhák, katonai felszerelések, tábori posta és hadifogoly-levelezés, katonai szúró és vágó eszközök, és még sok-sok minden.
– Sokan csak a maguk örömére gyűjtenek tárgyakat, mennyire fontos, hogy a mesélő relikviákat a nagyközönség elé tárja?
– Nekem küldetésem, hogy ne csak „alvó” tárgyak legyenek a gyűjteményem darabjai, így már több kiállításon is találkozhattak velük az érdeklődők. Például engedély birtokában egyedül felkutattam egy elhagyott hadifogolytábort Sopron környékén, a leleteket a Ligneumban ismerhette meg a közönség. A népszavazás centenáriumán gyűjtőtársaimmal együtt állítottunk össze egy hiánypótló kiállítást A Rongyos Gárda harcaitól a soproni népszavazásig címmel, amelyet több ezren látogattak meg.
– Több évtizedes felderítői múltat koronázott meg a háromezer éves aranyleletek megtalálása. Nem is tudom elképzelni, miként éli meg egy kutató, amikor egyszer csak rábukkan a várva várt kincsre…
– Nincs mit szépíteni rajta, a Várhelyen folyó közösségi régészeti programot irányító dr. Mrenka Attilával, a Soproni Múzeum vezető régészével együtt úgy ugráltunk boldogságunkban, mint a gyerekek. Elmondhatatlan motivációt, örömforrást nyújtott, visszacsatolást adott, hogy nem volt hiába mindaz, amit évtizedek óta csinálok. Ám nem tudnék ennek a nemes szenvedélynek hódolni, ha nem támogatna mindebben a felségem és 19 éves hármas ikreim.
