A Dr. Szilvássy Gyula (helyesen Dr. Szilvási Gyula) utca 1969 óta viseli nevét. A rövid kis utca a Kőszegi–Harkai út nyomvonalával párhuzamosan helyezkedik el, a Felsőbüki Nagy Pál utcát és a Sport utcát köti össze. Összesen négy házból áll, és csak a páros oldala épült be: a szemközti oldalon lévő telkek már a Sport utca – Felsőbüki Nagy Pál utcai házakhoz tartoznak. A családi házak az 1960-as, 1970-es években készültek.

A Kőszegi út – Felsőbüki Nagy Pál utca – Sport utca – dr. Szilvássy Gyula utca közötti területen volt 1897-től Schiller János soproni építőmester asztalos-, lakatos- és cementárugyára. Ő tervezte a Papréten az egykori ortodox zsinagógát, a Pócsi–Magyar utca sarkán lévő „Hattyús házat”, a Villa soron és az Erzsébet utcában több épületet, valamint részt vett a volt törvényszéki palota kivitelezésében is. Gyára a tömeges osztrák bútorimport következtében 1903-ban tönkrement. 1906-ban téglagyár épült a területen, amely több soproni részvényes összefogásával működött, majd Schwarz téglagyár néven volt ismert (Schwarz Viktor soproni nagytőkés volt leginkább érdekelt az üzletben). Az 1920-as években vita támadt a soproni téglagyárak részvényesei között, aminek bírósági ügy lett a vége. Ennek következtében Schwarz Viktor kiszállt az üzletből, és a téglagyárban szünetelt a termelés. Egy 1933-as újságcikk szerint már a termelés újraindításáról tárgyaltak, amikor ismeretlenek ellopták a gyárban található gépeket és berendezéseket. Az 1930-as években és később is szó volt a környék zöldterületként, illetve lakóövezetként hasznosításáról. Sopron 1944–45-ös bombázása a megmaradt gyárépületeket is tönkretette. A kémény romjait felhasználták az egyik Szilvássy Gyula utcai ház építéséhez, egy másik itt lévő telken pedig a téglaszárító szín volt.

A Dr. Szilvássy Gyula utca történetét ifjabb Nemes András, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Dr. Szilvási Gyula 1881-ben született Nagybányán. A kolozsvári orvosi egyetemen végzett, 1912-ben került Sopronba. 1919 márciusában a tanácsköztársaságban egészségügyi népbiztosi posztot vállalt. 1919. június 23-án adták át az új soproni Erzsébet-kórházat, a bőrgyógyászatot ő mutatta be. Mindent megtett, hogy az első világháborúban kifosztott, még nem teljesen kész épületben modern kórházat létesítsen. Szociális érzékenységének köszönhetően támogatta az elesetteket és a szegényeket. Közel húsz évig a kórház osztályvezető főorvosa volt, de emellett tanított, kutatott, ő fedezte fel a gonorrhea-szérumot. 1937-ben hunyt el, sírja a Balfi úti evangélikus temetőben található. 1969-ben emléktáblát avattak tiszteletére a kórházban.

Tekintse meg videóajánlónkat és kvízünket is!