A vasútvonal megépítésére létrehozott Oedenburg–Wiener Neustädter Eisenbahn Gesellschaft, azaz Sopron–Bécsújhelyi Vasúttársaság 1845 márciusában tartotta meg alakuló közgyűlését. A Sopronban rendezett ülésen a társaság elnökévé Széchenyi Istvánt választották.

Nagymarton (Mattersburg) és Sopron között 1845 tavaszán, a Nagymarton - Savanyúkút (Sauerbrunn) közti szakaszon pedig 1845 júliusában kezdődött meg a munka. A korabeli források szerint több ezren kaptak munkalehetőséget a vasútvonal építésekor. 1846 végére három műtárgy kivételével csaknem az egész alépítmény elkészült. 

A vonal vasútépítési szempontból legjelentősebb, máig is látványos műtárgya a nagymartoni 20 nyílású viadukt. Az impozáns létesítmény 250 m hosszú, 8,85 m széles és 18 méter magas. Szerkezeti anyaga tégla, és terméskő. 

A vasútvonal átadását azért kellett augusztusra halasztani, mert a viadukt előtt kialakított rézsű egy nagyobb eső után leszakadt, és a már elkészült pályatestet is maga alá temette. A soproniak 1847. augusztus 2-án láthattak először mozdonyt az új vasúti pályán. Az első próbamenetkor egy Weilburg mozdony három kocsival közlekedett. 

A 31,8 kilométer hosszúságú vasútvonalon 1847. augusztus 20-án indult meg a vonatközlekedés.

A vasútvonal kiépítéséhez szükséges földterületeket többnyire megváltották. Sopron városa 22 hold földet bocsátott a vasúttársaság rendelkezésére. Ezzel a hozzájárulással a város hathatósan támogatta a vasút ügyét, amiből világosan kitűnik, hogy a város lakosai és vezetősége tudatában voltak azoknak a jelentős gazdasági előnyöknek, amelyeket az új közlekedési eszköztől várni lehetett. 

A 170 éves jubileum alkalmából rendezett ünnepségen Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere, Kövesdi Szilárd, a GYSEV Zrt. vezérigazgatója, valamint Horváth Vilmos, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondott köszöntőt a soproni vasútállomáson.

Forrás: Perkovátz Bódog–Kubinszky Mihály: Széchenyi István és a Sopron–Bécsújhely-i vasút építése, Soproni Szemle 1957. XI. évfolyam.