Módszereit tekintve a párterápia nem tér el a családterápiától, sőt mindkettőt ugyanazok a szakemberek végzik. Párterápiának nevezik azt, amelyben csak a párkapcsolat tagjai vesznek részt, csak őket érinti a probléma (például szexuális jellegű), vagy amelyben a résztvevőknek még nincsenek közös gyermekeik. Egyre elterjedtebbek a rendszerszemléletben képződött családterápiás iskolák, amelyek a családot egységes rendszerként kezelik. Rendkívül hatékony az egész család bevonása a terápiás folyamatba például evés- vagy viselkedészavaros tinédzserek kezelése esetén. 

– Régen nem volt „divat” párterápiára járni, ma már egyre többen vállalkoznak erre, főként kapcsolati krízis esetén – tudtuk meg Vas Csaba klinikai szakpszichológustól. – A legideálisabb, ha két kolléga vezeti az üléseket, mert így kiküszöbölhető az elfogultság, illetve több szempont juthat érvényre. A terápiás folyamat elején szerződést kötünk, amelyben megfogalmazzuk, hányszor találkozunk, meddig tart a terápia, és min szeretnének változtatni a felek.

Fontos, hogy a pár mindkét tagja motivált legyen. A férfiak többnyire csak akkor szánják rá magukat „ilyesmire”, ha már ég a ház, és a párjuk ultimátumot ad nekik. Az alkalmak pozitív hatásainak megtapasztalása után viszont többnyire benne maradnak a folyamatban. A szakemberek előszeretettel adnak fel lélektani házi feladatokat, a tapasztalatokat pedig az ülések során átbeszélik.

– A terápia alatt jelentős pozitív változásokat lehet elérni a párok harmadánál–felénél, amennyiben komolyan veszik az együttműködést, és energiát fektetnek bele – folytatta a pszichológus. – A folyamat végeztével sokaknál visszarendeződés figyelhető meg, de tíz–tizenöt százalékuknál a párkapcsolat minősége még akkor is tartósan javul, ha idő előtt megszakították a folyamatot. A párok, családok közötti konfliktusok nagy részéért a nem megfelelő kommunikáció a felelős. Ha ezt sikerül megváltoztatni, vagyis a terápián tanultakat a gyakorlatban is tudják alkalmazni a felek, az számít valódi eredménynek.