Az ICF Magyar Tagozata 2011 óta minden évben meghirdeti „Az év ICF coacha” pályázatot. A megmérettetésen egy befejezett coaching-folyamat esetleírásával lehet részt venni. A beérkezett pályaművek közül a szakmai zsűri Virágh Annáét találta a legjobbnak.

– A coachingnak nincs egyetlen, egységesen elfogadott definíciója – tudtuk meg a szakembertől. – Rokon a tanácsadással és a pszichológiával is, azonban nem ás olyan mélyre, mint a pszichoterápia, és nem ad konkrét útmutatást, mint a tanácsadás.

A coach edzőt jelent. Ahogy az edző a sportoló mellett áll, és segít neki abban, hogy kihozza magából a legjobbat, és elérjen egy kitűzött célt, úgy áll a coach az ügyfele mellett.

A coaching partnerkapcsolaton alapul. Lényeges, hogy az ügyfél akarjon változtatni, és legalább annyit dolgozzon az ügy érekében, mint a coach. A folyamatnak jól behatárolható szakaszai vannak. Ha az ismerkedés során a felek úgy érzik, tudnak együtt dolgozni, szerződést kötnek, amelyben megfogalmazzák, mit szeretnének elérni, mit várnak el egymástól.

– A helyzetfelmérés és célkitűzés után lehetőséget nyújtok az ügyfél számára, hogy biztonságos környezetben új magatartásformákat próbálhasson ki a támogatásommal – folytatja Virágh Anna. – Nem csupán egyetlen irányzat híveként tevékenykedem, hanem a személyiségemhez, a helyzethez leginkább illeszkedő módszertannal dolgozom. Legfontosabb eszközeim azonban az odaadó jelenlét, a figyelem és a sok kérdés.

A szerződést időről időre előveszik a felek, hiszen az elérendő célok – a körülmények függvényében – változhatnak, ezekről visszajelzéseket adnak egymásnak. A coaching folyamat kulcsmotívuma a tudatosabb lét és cselekvés, mely által az ügyfél egyfajta felnőtté válást él meg.
Bővebb információk a http://www.viraghanna.hu internetes oldalon olvashatók.