– Népszerű tiktoker lettél, hogy éled meg mindezt?

– Nagyon boldog vagyok természetesen. Túl vagyok a tizenhatmilliomodik megtekintésen is, de azt hiszem, arra vagyok a legbüszkébb, hogy az emberek értéket találnak benne annak ellenére, hogy ezt a csatornát kifejezetten szórakoztató szándékkal hoztam létre.

– Megállítanak, felismernek az utcán?

– Sokan elmosolyodnak, ha meglátnak. Összesúgnak, és vannak a bátrabbak, akik odajönnek, hogy én vagyok-e az a srác a TikTokról, aki dalszövegeket versel. Aztán mindig gyorsan hozzáteszik, hogy élőben sokkal fiatalabb vagyok, úgy látszik, a fekete-fehér kivitel öregít…

– Hogyan emlékszel: a versek mindig közel álltak hozzád?

– Egy színésznek „kötelező” szeretnie, de főleg tudnia a verseket, én pedig különösen szeretem a verses formát, mert a rímekkel vagy pont a rímek ellen lehet játszani. Komoly elmélyülés, de jó móka.

– Mi alapján választod ki a dalokat, amiket aztán elszavalsz?

– Sokat ismerek alapvetően, de ajánlanak, illetve kérnek is a követők, és van olyan, amit hallok a rádióban, és érzem, hogy ezt fel kell dolgoznom VERSmindenÁRON módon.

– Mennyire megterhelő, mennyire nehéz feladat?

– Nagyon sok munkával és főleg előkészülettel jár. Egy videó létrejöttét megelőzi egy kutatási folyamat, amit követ egy felkészülési rész, majd a forgatás és végül a videóvágás. Azt mondanám, hogy egy 2 perces videó nagyjából egyhetes előkészületet jelent.

– Önmagától értetődő volt, hogy mindebből majd egy önálló produkció születik, amit élőben is elő tudsz adni?

– Eredetileg nem volt tervben, de nagyon sokan írtak, hogy mindezt nem lehetne-e élőben is látni, szívesen eljönnének egy önálló estemre. Így született meg a színpadi változat, ami sokkal-sokkal színesebb és izgalmasabb lett, mint maga a csatorna.

– Önálló esteddel érkezel Sopronba. Miről is szól?

– Egy igazi „one-man-show”-t láthat majd a közönség, amiben énekelek, verselek, történeteket mesélek. Egyik percben óriási poénok puffognak, a másikban igazi drámai pillanatokat élhetnek át. A nézők az előadások után leginkább azt emelik ki, hogy nagyon nagy az érzelmi amplitúdója az előadásnak.

– Milyen érzésekkel jössz Sopronba?

– A szülővárosomba jönni mindig nagy öröm és megtiszteltetés. Itt születtem, itt nőttem fel, kilenc évig voltam a Soproni Petőfi Színház tagja, sok-sok emlék köt ide. Kicsit mindig hevesebben ver a szívem, ha itt kell fellépnem, így főleg, hogy önálló esttel érkezem.

Tekintse meg kvízünket!