Miután egy budapesti iskolában, majd egy idős mesternél kitanulta a szakmát, Lendvay Márti visszajött Sopronba. Első fia születése után rögtön el is indította a saját vállalkozását.

– A fával való kapcsolatom azzal kezdődött, hogy a férjem apukájától kaptam egy doboz apróra vágott szilvafát, hátha tudok kezdeni vele valamit – mesélte. – Értékes nemesfémekbe – aranyba, ezüstbe – illesztek fát. A medálok és fülbevalók után jöttek az eljegyzési és karikagyűrűk, amelyekbe színes drágakövek, fekete színű ónix vagy gyémánt is kerülhet.

Márti ma már nemcsak készít ékszereket, hanem különböző versenyekre tervez is. Tagja a Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesületének. A NEKSZOE célja egy olyan összetartó szakmai bázis kialakítása, melynek segítségével egymást erősítve emelhetik a szakma nívóját. Tagjai ötvözik a hagyományokat a modernnel, és tevékenységük rávilágít arra is, hogy a kézművesek az egyedi és minőségi alkotással növelhetik a kézműves szakmák presztízsét.

– A legutóbb az „ősz” hívószóra készítettem egy valódi levelet tartalmazó ékszert a NEKSZOE versenyére, mellyel első helyet is szereztem – folytatta. – Azért is tartom fontosnak, hogy részt vegyek ezeken a megmérettetéseken, mert érdekel, hogy mit szólnak a munkáimhoz a hozzám hasonló gondolkodású szakmabeliek.

Most éppen „Bogaram” címmel alkot Márti egy brosst. A verseny kiírásában az alternatív anyaghasználat mellett az is szerepel, hogy az ékszernek hordhatónak kell lennie. A mosolygós aranyművesnek ez nem okoz nehézséget, hiszen amúgy is a hordhatóban gondolkodik, annak ellenére, hogy kedveli a különlegeset. A fa szeretete nemcsak Mártit jellemzi a családban, ugyanis a férje faipari mérnök. Arra a kérdésre, hogy mi a célja, Márti röviden felel: „a nyugalom”.

– Már agyoncsépelt a flow kifejezés, de amikor alkot valaki, teljesen átszellemül, megszűnik körülötte a külvilág – tette hozzá. – Minél több olyan alkalmat szeretnék, amikor dolgozom, és néhány óra múlva arra eszmélek, hogy csörög az óra, mert menni kell a gyerekért.