1992 júliusában az év egyik legnagyobb hazai sporteseményét, a junior vízilabda Európa-bajnokságot rendezték meg az akkori Csík Ferenc uszodában. A magyarok telt ház előtt csodálatos hangulatban, a döntőben 12–7-re győzték le a spanyolokat. A szurkolók a meccs végén szűnni nem akaró vastapssal ünnepelték a mieinket, akik akkor már a stábtagokkal együtt örömittasan pezsgőztek a medencében.

A csapat olyan későbbi világklasszisokra támaszkodhatott, mint Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Märtz Tamás vagy Steinmetz Barnabás, de a történelmi hűség kedvéért álljon itt az aranyérmes magyar válogatott többi játékosának neve is: Halápi János, Harkai János, Hesz Máté, Kökény Balázs, Lukács Dénes, Nagy Gergely, Nagy Pál, Nagy Tibor, Petik Attila, Regős Áron és Vogel Gábor.

Bravúr 19 év szünet után – írta címlapján másnap a Nemzeti Sport. Kemény Ferenc – a később sikeres kapitány és szövetségi elnök, Kemény Dénes édesapja –, a mieink edzője pedig meghatottan nyilatkozott: – Nagyon boldog vagyok, hiszen 1973-ban nyert legutóbb junior Eb-t magyar csapat.

Bertie Musent, az Európai Úszó Liga (LEN) máltai elnökségi tagja meleg hangú levélben mondott köszönetet a színvonalas rendezésért, a minden igényt kielégítő ellátásért. Külön kiemelte a csendes, békés környezetet, a soproniak vendégszeretetét és kedvességét, szerinte a sportszerető közönség éppúgy a siker részese volt, mint a versenyzők. A záróbanketten átélt tűzijátékot pedig feledhetetlennek nevezte.

Sopron sem felejtette el az egykori győzteseket, dr. Farkas Ciprián polgármester nemrégiben az új uszoda avatása alkalmából ünnepi ebédet adott a tiszteletükre.

Három évvel korábban IBV-t, utána junior Eb-t nyert itt a válogatott, úgy tűnik, Sopron a magyar póló szempontjából szerencsés város – fogalmazott valaki.

Reméljük, a próféta szólt belőle.

Papp Győző