„Honfitársaim! Valamennyi német párt megbízásából hívtam egybe a Birodalmi Tanács német képviselőit, hogy mint az ausztriai német nép választott küldöttei önrendelkezési jogunk alapján ünnepélyesen kinyilvánítsuk független államiságunkat, és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáig a Német-Ausztria léte számára nélkülözhetetlen határozatokat meghozzuk.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg 1918. október 21-én 17 óra után öt perccel Viktor Waldner képviselő Német-Ausztria Ideiglenes Nemzetgyűlésének első ülését az Osztrák–Magyar Monarchia Birodalmi Tanácsának 208 német képviselője előtt. A bécsi Ringen, a parlament épületén még lengett az arany–fekete Habsburg-zászló, de megtörtént az első hivatalos lépés a későbbi osztrák köztársaság megalakulása felé.

Több évszázadnyi birodalmi múlttal a háttérben az esemény jelentőségét a mértéktelen túlzásokat kerülve is óriásinak lehet nevezni. A Monarchia vezető lapja, a Neue Freie Presse úgy harangozta be az ülést, hogy azon legalább egy festőnek és egy történetírónak is jelen kell lennie, hogy méltó tabló készüljön a történtekről. Az emelkedettség ellenére a következő napok történéseit inkább lehet egy megállíthatatlanul robogó szerelvény száguldásaként leírni, mint magasztos eseménysorozatként. Az új államformával, törvényhozó és végrehajtó hatalommal és sok egyéb mással vajúdó ország az előző rendszer által maga után hagyott csődtömeg kezelésével kellett, hogy szembenézzen. Addigra a kül- és belpolitikai helyzet kaotikussá vált. A háború mint egy roppant présgép egymáshoz nyomorította a társadalom közép- és szegényrétegeit. Az alkalmazottak fizetése nem bírt lépést tartani a bankókon szaporodó nullák számával és a magas megélhetési költségekkel, az üzlettulajdonosok közül számosan bezárták boltjaikat, a háztulajdonosok nem jutottak hozzá a lakbérekhez. A fűtőanyag- és az élelmiszer-tartalékok rég elfogytak. Az emberek gyalogosan és villamosokon hordták otthonaikba a tűzrevaló fát a Bécsi-erdőből, aki éhes volt, a szemétből próbált ehető maradékra lelni. Érthető, hogy a lecsúszók mellett ott voltak a spekulánsok és szerencselovagok szűk, de mérhetetlen vagyonra szert tett rétegei is. A közös hadseregben napirenden voltak a parancsmegtagadások, a nagy hadiüzemekben a dolgozók rendre letették a munkát. Az Osztrák–Magyar Monarchia népei eközben feltartóztathatatlanul meneteltek az önálló államiság felé.

Utóbbi legfontosabb feltétele az államterületek biztosítása volt. Azzal, hogy a Monarchia német választókerületeinek képviselői külön útra léptek, és minden nemzetiséget megelőzve elindultak az önálló Ausztria megteremtése felé, arra is elszánt kísérletet tettek, hogy a száguldó vonat elé kerüljenek, és az osztrák vagont eltérítsék a pályáról, mielőtt a többi kocsi magával rántaná azt a szakadékba. Az önállóságot kimondó határozat előremenekülés volt annak érdekében, hogy az önálló osztrák állam saját maga tudja kijelölni államterületét. A képviselőknek akkor még nem voltak világos és határozott elképzelései a megszerzendő territóriumokra vonatkozóan. Bejelentették azonban az új állam igényét az egybefüggő német településterület egészére. A változás mindenki számára látható jeleként a Hofburgot délután minden oldalról teljes egészében lezárták. Este hét órakor hét kocsiból álló konvoj sorakozott fel a schönbrunni kastély udvarán. Az első kettőben a kísérőszemélyzet, a harmadikban Károly császár – pontosabban Habsburg–Lotharingiai Károly – foglalt helyet a családjával, hogy elhagyja a schönbrunni palotát, és a Morvaországban található eckartsaui vadászkastélyába távozzon.

Az ideiglenes nemzetgyűlés képviselői másnap, november 12-én szintén elhagyták addigi helyüket, és átköltöztek a Ringen található parlament épületébe. Az ülést délután három órára hirdették meg. A képviselőket aznap egy 11 cikkelyből álló törvényjavaslat várta. Ezt az államtanács fogalmazta meg az előző nap délelőtti ülésén. A cikkelyek közül a legelső és legfontosabb az állam- és kormányformáról való döntés volt. A második a törvényhozás hivatalos közlönyének létrehozásáról, a harmadik szintén húsbavágó problémáról, az államterület kijelöléséről szólt. Az államnyilatkozatba belefoglalták az igényt a Magyar Korona országainak területén fekvő, Német-Ausztriával határos, zárt német településterületre is. Ez egyet jelentett Nyugat-Magyarországgal (Deutschwestungarn). Ausztria területet követelt háborús társországától.