„Az ő munkássága legnagyobb eredményének valóban azt tartom, hogy a Sopron-ismeret városunkban közkincs lett, hogy mi, a munka folytatói, a továbbélők Csatkai Endre élete, munkája eredményeként (...) megismerve, kritikus szemlélettel tudjuk szeretni városunkat, és hogy valamennyiünkben erős a szándék Sopron szolgálatára.” Ezt írta Környei Attila elődje és tanítómestere, Csatkai Endre munkásságáról 1971-ben. Mindketten a Soproni Múzeum, pontosabban annak elődintézményének szolgálatában álltak.  

Csatkai Endre 1896-ban született Darufalván (Drassburg, Ausztria). A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját, majd doktorált és kandidátus lett. 1945-től 1963-ig bízták rá a városi múzeum vezetését. Főszerkesztője volt a Soproni Szemlének, 1954-ben Kossuth-díjat kapott. A nála 44 évvel fiatalabb Környei Attila akkor vette kézbe oklevelét az ELTE-én, amikor Csatkai visszavonult a múzeum éléről. Friss diplomájával az akkori Liszt Ferenc (ma: Soproni) Múzeumban talált munkát és hivatást. 1973-ban megvédte doktori értekezését, 1987-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1973-ban a nagycenki Széchenyi-emlékmúzeum, 1990-től párhuzamosan a Soproni Múzeum igazgatója is lett.

Sok mindenben mások voltak, mást gondoltak a múzeumról is, és maga a múzeum is más volt Csatkai és Környei idejében. De mindketten múzeumteremtők voltak, megkerülhetetlenné tették magukat, ha Sopron történelméről esik szó. Mindketten pedagógusok voltak – katedra nélkül. Mindketten jó adag civil kurázsit hordoztak, amellyel – ha szükség volt rá – éltek, és szót emeltek a bajok ellen. Mindketten uralták és szerették a magyar nyelvet. Mindkettejüknek az volt a credója, hogy a tudomány eredménye ne maradjon a kutatók magántulajdona, a múzeum pedig bocsássa közre a tudását.

Csatkai ismeretszerző és ismeretterjesztő munkája az az ugródeszka, amelyről a múzeum ma is elrugaszkodik, ha a közönséghez akar szólni. Környeié pedig a minőség, amely nem engedi, hogy az elrugaszkodás közben talajt veszítsünk, és elszakadjunk azokról az alapértékektől és attól a hitelességtől, amely valójában a múzeum legértékesebb kincse. Hiába változnak a körülmények, van olyan örökség, amely addig aktuális, amíg világ a világ. Ezek közé tartozik az a mindenre kiterjedő kíváncsiság, ami Csatkai végtelen sokaságú írásainak hűvös jegyzékéből is átsugárzik. És ezek közé sorolandó Környei elképesztő kötelességtudata, ami átsegítette minden nehézségen, leszámítva a legnehezebbet, az utolsót.

Mindketten ugyanazon a napon, március 12-én hagyták itt ezt a világot. Csatkai Endre 50, Környei Attila 20 évvel ezelőtt.