– 2001-től vezetek kórusokat, és folyamatosan többet is egyszerre. Ugyanebben az évben a barátaimmal együtt alapítottuk meg Sopronban a Kórus Spontánuszt – idézte fel a pályája kezdetét Kocsis-Holper Zoltán. – A debreceni Kodály Kórus az elmúlt években kétszer már felkért, hogy az újévi koncertjén legyek a vendégkarnagya. Innen ered – a reményem szerint hosszú távra szóló – szakmai kapcsolat. Jólesett, amikor az elődöm helyére dirigenst kerestek, a negyvenfős kórustagság, valamint a vezetőség egyöntetűen engem választott. Nagy kihívás számomra, hogy ennek a profi és nagy múltú együttesnek a vezető karnagya lehetek. A kórus jövőre lesz ötvenéves, így nekem erre a fél évszázados hagyományra kell építenem a jövőt. A koronavírus-járvány azonban bennünket is új helyzet elé állított. Rendszeresen próbálunk, de nem tudjuk előre, hogy megtarthatjuk-e a koncertünket. Mivel zeneiskolában is tanítottam, és iskolai kórusokat is vezettem, nagyon sokféle korosztállyal és formációval gyűjtöttem tapasztalatokat az elmúlt csaknem húsz évben. Ennek most hasznát veszem. 

Kocsis-Holper Zoltán pályája során tanított karvezetést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolájában, és nyolc évig a soproni Horváth József AMI tanára – két évig igazgatóhelyettese – volt. 2016-ban Somos Csaba hívására a Nemzeti Énekkar másodkarnagya lett, így a professzionális együttesek életével belülről is megismerkedhetett.

Megtudtuk, Kocsis-Holper Zoltán szülővárosát sem felejti el, továbbra is ő a Kórus Spontánusz művészeti vezetője. – Úgy ítéltem meg, hogy az lesz a legjobb, ha az amatőr énekkar életében most egy kis szünet következik. A tagok koncentráljanak a családra, a munkára, a tanulásra. Aztán, ha megoldódik ez a helyzet, akkor újult erővel folytatjuk majd a közös munkát – zárta a karnagy.