Valér koraszülött csecsemőként látta meg a napvilágot 48 éve. Máig tisztázatlan okból agyvérzést kapott születése után, amely a mozgását károsította. 

– A fiam igazi küzdő alkat – mesélte az édesapja, Nagy Lajos, aki feleségével együtt nagy szeretettel gondoskodik Valérról. – Nagyon nehéz utat jártunk be az elmúlt évtizedekben: túl vagyunk sok-sok fejlesztésen, műtéteken, amelyekről sajnos kiderült: csak rontottak a fiam állapotán. Speciális mozgásszervi baja van Valérnak, csak egyszerre tudja mozgatni a lábait, a kezeit, számára egy ceruza megfogása, illetve a rajzolás iszonyatos koncentrációt követel.

Valérral tavasztól őszig a város számos pontján találkozhatunk, a kerekesszékével imád barangolni, jókat beszélgetni. Télen azonban a négy fal közé kényszerül, ilyenkor az alkotás élteti. Eleinte fába égetett képeket készített asztalos édesapja segítségével, majd néhány évvel ezelőtt rabul ejtette a festés és a rajzolás. Szűcs Károly képzőművész meglátta alkotásaiban az egyediséget, felkarolta Valért, segítette abban, hogy egyre ügyesebben, kifejezőbben rajzoljon. Azóta öt önálló kiállításon is belekóstolhatottunk Valér színes világába.

– Amikor leülök az asztalhoz, akkor becsukom a szemem, és megérintem a papírt, azt látom magam előtt, amit a szívemben érzek abban a pillanatban, ez határozza aztán meg a rajzaim témáját – mesélte Valér. – Minden képem valamilyen módon a szeretetet közvetíti.

Valér a korlátaival együtt vagy tán épp azok miatt végtelenül szabadnak és szépnek érzi az életet. Arról is derűsen mesél, hogy bizony neki a legtermészetesebb dolgaihoz is segítség kell: az evéshez, a tisztálkodáshoz, az öltözködéshez. 28. éve dolgozik négy órában a Foreno Foglalkoztatási és Rehabilitációs Kft.-nél, ami elsősorban a közösséghez tartozás miatt fontos számára.

– Gyerekkorom óta vágytam arra, hogy kifejezzem magamat, aki a rajzaimat nézi, úgy érzem, engem lát – tette hozzá Valér, miközben egy szárnyaló madár bontakozik ki a rajzából.