Aki ismeri Enikőt, nem lepődik meg energikusságán. A nap 24 órájába nagyon sokat tud belesűríteni, és mindent odaadással, szívvel-lélekkel csinál. Legutóbbi fellépése és nagy közönségsikere az olasz Pesaro városában, a nemzetközi rendőr művészeti fesztivál díjátadó gáláján újabb inspirációt nyújtott számára.

– Négy napig vehettem részt ebben az összművészeti „zsibongásban” – mesélte. – Számomra a gála jelentette a csúcspontot. Szívemhez közel áll az operett, így Kálmán Imre: Marica grófnő című darabjából Marica belépőjét énekeltem.

Enikő számára az élet a hivatásával és az énekléssel együtt teljes. Családját áthatja a zene szeretete és művelése. Hamar kiderült, hogy csengő hangja van, így nem véletlen, hogy középiskolában magánének-órákat vett, majd ének-zene tanár, egyházzenei végzettséget szerzett. Huszonkét évvel ezelőtt került Sopronba családi indíttatásból, és éles váltásként a büntetés-végrehajtásban helyezkedett el. Mint mesélte: rátalált a hivatása, amit odaadással tud végezni nap mint nap. Itt fontos az alaposság, a pontosság, a határozottság. Ugyanakkor élete nagy ajándékának tartja, hogy egykori parancsnoka felfigyelt művészi vénájára, és először a helyi rendezvényeken lépett fel, majd a büntetés-végrehajtás országos ünnepségein. Később a fertőrákosi német nemzetiségi kórus tagja, majd vezetője lett, aztán a Fidelissima Vegyeskar tagja és az alapítvány kuratóriumi elnöke. A Petőfi Színház munkájába hat éve kapcsolódott be, azóta minden évadban szerepel egy-egy zenés előadásban.

Mint mondta: édesanyjának gyönyörű a hangja, de nem tanulhatott tovább, így nagy adomány számára, hogy ezen a területen is kiteljesedhet, a zene szeretetében és művelésében pedig lányai is követik.