– Meglepően jól és választékosan beszél magyarul, tíz év alatt sikerült ennyire tökéletesítenie az egyébként nagyon nehéznek tartott nyelvünket?

– A magyar nyelv iránti érdeklődésem már korábban kezdődött: ifjú koromra nyúlik vissza. Számos bajor és magyar gyülekezet között van testvérkapcsolat, én a nürnbergi gyülekezethez tartoztam. Ez rendszeresen szervezett találkozókat a budavári evangélikus közösséggel, ahol barátságok is szövődtek. Bár tanultam az iskolában spanyol, angol, francia és latin nyelvet is, de semmi sem volt olyan motiváló számomra a nyelvtanulás szempontjából, mint a személyes kapcsolatok megélése.

– Hogyan vezetett egy évtizede az útja Sopronba?

– Mindez a már említett bajor–magyar kapcsolatoknak köszönhető. Mivel Sopronban aktív a német nyelvű gyülekezet, így jó ideje érkezik német nyelvű lelkész a városba, ennek révén kerültem én is ide, amiért nagyon hálás vagyok. Akkor magyar lelkész feleségemmel és másfél éves kisfiammal érkeztem a városba, amely befogadott, ahol annyi, de annyi szép közösségi élményt élhettem át, és ahonnan most már három fiúgyermekemmel együtt költözünk vissza Németországba.

– Az elmondottakból úgy érzem, nem egyszerű a család számára a búcsúzás…

– Lehetetlen a tíz évet összegezni, szinte hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az egy évtized. Amikor idekerültem, nem voltak elvárásaim, azt gondoltam, hogy ha a német nyelvű istentiszteleten csak néhányan lesznek, illetve ha egy-egy német nyelvű konfirmandusom lesz, akkor az már öröm számomra. Most 21-en készülnek német nyelven konfirmációra, a közösség példamutatóan összetartó, és legnagyobb örömömre mindennek az ifjúság is aktív résztvevője. Tiszta szívemből sopronivá váltam, számos barátot szereztem családommal együtt. A gyerekeim számára különösen nehéz ez az időszak.

– Hova vezet most majd a család útja?

– A bajor evangélikus egyház szabálya szerint nagyjából tízévente új helyre kell költöznie a lelkészeknek, ezért fogok a jövőben egy német kisvárosban, Ebernben szolgálatot teljesíteni. Talán haragudhatnék erre a rendelkezésre, de nem szabad elfelejtenem, hogy annak köszönhetően kerültem Sopronba, amiért hálás vagyok. Biztos vagyok abban, hogy a családommal rendszeres vendégek leszünk majd a jövőben is ebben a csodaszép, befogadó városban.