– Nagyon komoly és régi előzménye van ennek a kötetnek, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a doktori munkámnak egy bővített, illetve bizonyos fejezetekkel és képanyaggal ellátott változata jelent meg most könyv alakjában – mondta tizenötödik kötetének megjelenése alkalmából dr. Sarkady Sándor, a Soproni Egyetem Központi Könyvtárának és Levéltárának főigazgatója. – A soproni egyetemen töltött évek alatt megérett bennem a gondolat, hogy méltó emléket állítsak azoknak a bánya-, kohó- és erdőmérnök-hallgatóknak, akik ezt az ifjúsági szervezetet, nevezetesen az Ifjúsági Kört – mely egyben elválaszthatatlan a kétszáz éves selmeci diákhagyományoktól – a tárgyalt időszakban, 1919 és 1948 között igen nehéz körülmények között vezették és életben tartották Sopronban.

A kötet megírásához fontos indíték volt Sarkady Sándor számára egy könyv, melyet több mint három évtizeddel ezelőtt kapott az édesapjától.

– Missuray-Krug Lajos Tüzek a végeken című munkája hiteles krónikája az 1918 és 1922 közötti sorsdöntő időszaknak, melyben az egykori erdőmérnök-hallgató megírta a Selmecbányáról való menekülést, a hontalan bolyongás keserűségét és az otthonra találást Sopronban – mesélte a szerző. – Itt találkoztam először az Ifjúsági Körrel és annak szerepével a soproni diákság életében. Ezzel szinte párhuzamosan Majer Antal professzor úr „kezei alatt” dolgoztam, aki 1944-ben szerezte meg erdőmérnöki diplomáját, és hallgató korában meghatározó tagja, sőt egy időszakban alelnöke is volt az Ifjúsági Körnek. Ő azonban – és egyúttal ez jellemző is arra az időszakra – nagyon keveset mesélt nekem, amit ma hihetetlen módon sajnálok.

Sarkady Sándor a történelem–helyismeret tantárgy keretében immáron hét éve oktatja is az egyetem történetét a hallgatóknak. – Ezzel a könyvvel egy bő összefoglalót is tudok a hallgatók kezébe adni, mellyel segíthetem tájékozódásukat e témában. Megismerhetik a patinás diákegyesület harminc éves történetét, valamint az Ifjúsági Kör kimagasló szerepét a selmeci hagyományok ápolásában, őrzésében és továbbvitelében.