Közel 15 évvel ezelőtt meglepődve értesültem róla, hogy G. Szabó Judit, a csodás pöttyös könyvek írója Sopronban él. Telefonos megkeresés után meghívott a vadregényes erdei házikójába. A 80. évét meghazudtoló frissességgel, derűvel, életkedvvel nyitott ajtót. Végigvezetett az aprócska házikón, aztán órákon keresztül mesélt. Megtudtam, hogy Sopronban született, és ötéves kora óta zongoraművésznek készült. Aztán a zene iránti elkötelezettségét elsodorta a gyerekek iránti szeretete, így tanítóképzőt végzett, mellette belevágott a Képzőművészeti Főiskolába is, de végül szülői nyomásra üzemmérnökként helyezkedett el egy angyalföldi kazánépítő üzemben. A régi fotók bizonyítják: akár fotómodell is lehetett volna. Mint mesélte: sokan ostromolták, ám csak a férje tudta igazán rabul ejteni, akinek a „hozománya” volt két tündéri kis ikerlány, ifjúsági regényeihez ők szolgáltatták a fő mintát. A humor a lételeme volt, így a gyárban kollégáit is vicces történetekkel szórakoztatta, az ő biztatásukra küldte be különböző lapoknak humoros írásait, amelyeket sorra meg is jelentettek. 

Ezt követték az ifjúsági regények, és a nagy sikerre való tekintettel végre csak annak élhetett, amit igazán szeretett: az írásnak. Regényei – A macskát visszafele simogatják, Hárman a szekrény tetején, Megérjük a pénzünket! és még számos alkotás – nagy érdeklődésre találtak az ifjúság körében.

Amikor férje elhunyt, visszaköltözött Sopronba, népszerű regényeket írt az utolsó években is. Aki kezébe veszi az utolsó évek egyik regényét, A Madárijesztő-házat, az képzeletben bejárhatja G. Szabó Judit egykori mesebeli erdei házikóját. A kertben egy, a Macskakő Gyermekmúzeum által kihelyezett tábla is tiszteleg emléke előtt. A 85 éves korában elhunyt írónő egyik regényének mondata sokat elmond hitvallásáról: „Nincsenek kis gondok és nagy gondok. Nincsenek felnőttek és gyerekek. Emberek vannak. És Embernek lenni nem is olyan egyszerű...”.