– Hogyan lettél operatőr?

– Úgy szerettem bele a filmalkotásba, hogy Sopron macskaköves utcáin sétálgattam, kezemben egy fényképezőgéppel, és a várost fotóztam. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium nyári színház- és fotókurzusán döntöttem úgy, hogy National Geographic-os fotósként be fogom járni a világot. Több pályázaton is nyertem, volt önálló kiállításom is. Aztán egyszer feltettem a kérdést a mesteremnek, Philip Brame-nak, hogy „mi lenne, ha fotográfus lennék?”. Ő erre azt felelte, hogy „te legyél operatőr!”. Csak később árulta el, hogy úgy érezte, annyi mindent akarok képileg megfogalmazni, hogy jót tenne ezeknek a képeknek, ha mozognának. Elsőre felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahova 1600-an jelentkeztünk 16 helyre. Lóth Balázs, a Most vagy soha! rendezője az osztálytársam volt.

– Így kerültél a filmhez?

– Nem. A vezető operatőr, Dobos Jani ragaszkodott hozzá, hogy én legyek a második kameránál, ugyanis van már ebben tapasztalatom. Többnyire ugyanazokkal az emberekkel dolgozunk együtt, fontos, hogy fél szavakból is megértsük egymást.

– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

– A Virágvölgy című nagyjátékfilmnek szép utóélete volt: sok fontos fesztiválon vett részt, és Karlovi Varyban díjat is nyert. Az első netflixes produkció, amiben dolgoztam, a Barbárok című televíziós sorozat volt. Most jön ki Szövényi-Lux Balázs rendezésében Az első kettő, ami nagyon ígéretes filmnek tűnik. Tizenhat nap alatt raktuk össze egy fantasztikus táborral. 2012-ben létrehoztam egy gyártócéget is, és producerként nagyszabású munkákban vettem részt. Dobos Janival úgy dolgoztam először együtt, hogy koproducere voltam annak a reklámnak, amit ő rendezett. Viszont éppen a producerkedés közben jöttem rá, hogy engem az operatőrség tesz igazán boldoggá. Imádom a szakmámat, el sem tudom képzelni, hogy mást csinálnék, hiszen a hobbim vált a hivatásommá.

– Hogyan egyeztethető össze a magánélet ezzel a hektikus hivatással?

– A mi szakmánk nem családbarát. Olykor tizennégy–tizenhat órát dolgozunk, sokszor külföldön vagy akár egy másik kontinensen. Toleráns társra van szükség. Tíz éve vagyunk együtt a feleségemmel, aki szerencsére nem szakmabeli. Két éve költöztünk Budapestről Szentendrére. Kisfiúnk, Marci nyáron lesz hároméves.