Én sajnálom azokat, akik bármiféle hazug propaganda hatására mondtak, mondanak le az oltásról. Egyrészt féltem őket, mert bármikor megfertőződhetnek, másrészt pedig ismeretlenül is féltem azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek, mert ha esetleg tünetmentes vírushordozók is, semmi sem garantálja, hogy másokat nem fertőznek meg. S ez már nem magánügy, hanem az én ügyem is és mindannyiunké, mert jogunk van az egészséghez.

Bevallom, nem értem azokat, akik elutasítják az oltást, ráadásul tiltakoznak a korlátozások ellen. Tudom, létezik egy, talán mesterségesen gerjesztett vita, hogy szabad-e valamiféle plusz „jogokat” adni azoknak, akiket már beoltottak. Az oltásellenzők diszkriminációt hangoztatnak, s azonos lehetőségeket követelnek a beoltottakéval. Ezt a kérdést én nem tudom eldönteni, vannak erre hivatott szakemberek, de a józan ész azt mondatja velem, hogy az egyénnek igenis joga van megvédeni magát, s joga van élvezni védettségét, különösen, ha ezt közösségi szintre emelik, lásd védettségi igazolvány. Akkor ezt mindenkinek el kell fogadnia, hiszen senki sem gátol meg senkit, hogy felvegye az oltást. Ráadásul a vakcinák mindegyike hatásos és biztonságos. Ez utóbbit sem én mondom, hanem a szakemberek itthon, Európában és a világban. Múlt héten (az előzetes várakozásoknak megfelelően) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) engedélyezte a kínai Sinopharm vakcina veszélyhelyzeti alkalmazását. Nem értem, hogy miért hisznek egyesek az egészségügyhöz nem értő, magukat politikusoknak vallóknak vagy a politikát a hivatásuk fölé rendelt, szerencsére csak néhány orvosnak, akiknek azonban jobbára semmi közük, mondjuk, a járványtanhoz.

Az oltási összkép azonban minden gáncsoskodás, alakoskodás ellenére is pozitív, hiszen egyre többen lesznek az oltáspártiak. Ebben nagy szerepe van annak a védekezési és oltási stratégiának, amelyet Magyarország megvalósított, összefogva az emberek többségével, akiket egyre inkább a tények győznek meg, mintsem a kormány kudarcára játszó ellenzéki politikusok. Már ki lehet és ki is kell mondani, hogy egyértelműen sikeres ez a stratégia. És ha az egyik oldalon eredményeket könyvelhetünk el, akkor a másik oldalon értelemszerűen kudarcot. Ezt a gondolatmenetet egyébként hosszasan fejtegette nekem az egyik barátom, aki kezdetben oltásellenes volt, de ma már ő az egyik legnagyobb oltáspárti az ismerőseim körében. Sokak megfertőződése győzte meg, hogy feladja korábbi merev álláspontját.

A szakemberek azt mondják, hogy lehetnek még megtorpanások ebben a „gyógyulási folyamatban”, de az oltásszám növekedésével és a még érvényben lévő szabályok betartásával hamarosan újra teljesen szabadok lehetünk. Az egyéni felelősségünket azonban nem dobhatjuk félre, hiszen a végső siker garanciája továbbra is rajtunk múlik, azon, lesz-e elegendő oltott honfitársunk az úgynevezett nyájimmunitás eléréséhez.