Kálnoki dr. Bedő Albert (1839–1918) erdőmérnök és közgazdász, országos főerdőmester, minden idők legkiválóbb erdészpolitikusainak egyike Sepsiköröspatakon (Valea Crișului, Románia) született, de a szomszédos alsóháromszéki kis faluban, Kálnokon (Calnic) nevelkedett. Előbb teológiai, illetve jogi tanulmányokat folytatott, majd 1864-ben elvégezte a selmecbányai Erdészeti Akadémiát, ezt követően pedig az Országos Erdészeti Egyesületnél kapott állást. Előbb munkatársa, később pedig szerkesztője lett az 1862-ben Divald Adolf és Wagner Károly által Selmecbányán alapított, idén immáron 156. évfolyamát nyitó Erdészeti Lapok című szakfolyóiratnak.

1872-ben főerdőmester, 1873-ban a Pénzügyminisztériumban az állami erdészet ügyeinek előadója, 1878-ban erdészeti főtanácsos, 1880-ban miniszteri tanácsos, 1895-től államtitkár, majd 1896 őszétől az apatini, majd a székelykeresztúri választókerület országgyűlési képviselője. Nevéhez fűződik az 1880-tól hatályos erdőtörvény megalkotása és a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megalapítása. Végrendelete szerint Kálnokon, a falu unitárius temetőjében helyezték örök nyugalomra. 1957-ben az Országos Erdészeti Egyesület Bedő Albert Emlékérmet alapított. A Soproni Egyetem főépületének aulájában lévő szobrot Strobl Alajos (1856–1926), a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége készítette. Az alkotás ajándék volt Bedő Albert erdészetben eltöltött negyedszázados munkásságának elismeréseként. Halála után a szobor a család tulajdonába került, majd 1965-ben dr. Kálnoki Bedő Sándorné adományozta az egyetemnek. „Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással!” – írta mintegy szellemi végrendeleteként Kálnoki dr. Bedő Albert 1911-ben.