Szabó Attila:

A múltra épül a jövő, ezt jelképezi Széchenyi István mondása, mi szerint: „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk.”. Építkezni, a jövőt elgondolni hitelesen csak akkor lehet, ha az ember ismeri a múltját, mert azt végső soron nem lehet megváltoztatni. Sopronnak szép és gazdag történelme van, legyen szó várospolitikáról, művészetről, építészetről. Nincs nemesebb feladat, mint az, hogy a régi város hangulatát bármilyen formában – múzeum, levéltár, könyvtár, kiállítás – közkinccsé tegyük.

Krisch András:

A múlt az emberekről szól, tárgyai azok lenyomatai. Egy olyan textilként képzelem ezt el, amit az őseink kezdtek el szőni, mi is tovább készítjük ezt a csodaszép szövetet, majd továbbadjuk a következő generációnak. Ha ebből a folyamatból egy lépés kimarad, akkor lesz érvényes az a mondás, amely szerint, aki a múltat nem ismeri, az nem érti a jelent, és a jövőt sem tudja alakítani.

Nagyváradi Andrea:

Hogy miért fontos a múltat megőrizni? Mert a múlt én vagyok. Tudnom kell, honnan jöttem, miért alakult körülöttem a világ olyanná, amilyen most. Nem csupán azt érdekes tudni, hogy az őseim hogyan éltek, hanem azt is, hogy az ő döntéseik, életstílusuk hogyan alakította a mi sorsunkat. Így akár okulhatunk is belőle, hogy a jövő nemzedéke egy élhetőbb világba érkezzen meg. Számomra fontos, hogy a gyerekeim is láthassák, megtapasztalhassák a régmúlt emlékeit, mert segít nekik magukban elhelyezni a jelent.