Az Alsólövérekben található Vadas Jenő utca a Lövér körutat és a Városligeti utat köti össze, nevét 1969-ben kapta. A Villa sorral párhuzamos utca legkorábbi része a Villa sorral egy időben épült. Kezdetben hétvégi gyümölcsöskertek voltak itt kerti lakokkal, majd a mai Villa soron és környékén megjelentek a svájci, német és osztrák üdülőépületek mintájára épült, favázas nyaralóépületek, melyeket később már állandó lakásként használtak a tulajdonosaik. A területről csodás panoráma nyílt a városra. Többek között Schiller János, Boór Károly, Bernard Vencel és Schármár János voltak az építészek, és a környéken volt villája Romwalter Károly nyomdatulajdonosnak, Wallner Ignác címzetes tankerületi főigazgatónak és reáliskolai igazgatónak, valamint Gallus Kálmán tisztviselőnek, a Soproni Ipar- és Kereskedelmi Segélyszövetkezet elnökének is.

A Lövérek Nussranäcker nevű részén, a Villa sor és a mai Vadas Jenő utca területe között működött a 20. század első évtizedeiben a Neuberger testvérek téglagyára. A gyár területén az 1910-es években többször is földcsuszamlás volt, amely a környéken lakók közlekedését is veszélyeztette, ezért a gyárat rövidesen felszámolták.

Az utca első épülete (Vadas Jenő utca 23.) 1893–1894-bent épült a mai Városligeti út közelében Bernárd Vencel tervei alapján. A házat a második világháború után két lakrészre osztották. Egyik fele évtizedekig elhanyagolt állapotban volt. A közelmúltban igényesen felújították, és dicséretet érdemel, hogy a felújítás során a lehető legtöbbet meghagytak az 1910-es évekre jellemző részletekből és stílusjegyekből, amely a klasszikus lövéreki lakóépületek sajátja.

A Vadas Jenő utca történetét ifj. Nemes András, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Vadas Jenő erdőmérnök (1857–1922) Hámoron született, 1882-ig a Vlkolinszky Jenő nevet viselte. 1878-ban végezte el a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia erdőmérnöki tanfolyamát. 1885-ben a Vadászerdőn (Temes vármegye) alapított erdőőri szakiskola tanára, később igazgatója. 1891-től a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia rendes tanára: erdőművelést, erdővédelem-, növény- és állattant oktatott. 1898-tól az általa szervezett központi erdészeti kísérleti állomás első vezetője volt. Jelentős erdészeti szakíró; munkatársa volt az Erdészeti Lapok folyóiratnak és szerkesztette az általa alapított Erdészeti Kísérletek folyóiratot (1899–1918). Mellszobra a soproni egyetem botanikus kertjében található.