Lajos utca és a Híd utca között húzódik. Az 1800-as évek végén Malom utcának hívták (itt működött ugyanis a Schönherr malom). Az utca környékén volt az orsolyita apácák kertje és borospincéje, amely a Kurucdomb alatt később óvóhelyként is szolgált.

A kiegyezés idején a város keleti és nyugati részén nagy területigényű intézmények és téglagyárak helyezkedtek el. Utóbbiakból a Kurucdomb és az Aranyhegy között hat volt. A téglagyárak és a belváros közötti rész, egykori kertek, gyümölcsösök területe, lassan, a sugárirányban kifelé futó utak mentén kezdett beépülni a 19. század második felében.

Érdekesség, hogy 1883-ban a Híd utca és Lehár Ferenc utca sarkán nyílt egy bordélyház. Az üzemeltetési engedélyét 1910-ben ugyan visszavonták higiéniai okok miatt, de évekig tartó haladékok után a megszüntetést kimondó határozatot felfüggesztették, mert Sopronban csak két bordélyház működött (a másik a Kőszegi út 3. szám alatt). Azt nem lehet tudni, hogy pontosan meddig üzemelt a bordélyház, de az biztos, hogy az épület még ma is áll, jelenleg itallerakatként működik.

1940-ben, a világhírű zeneszerző 70. születésnapja alkalmából kapta meg új nevét az utca – Lehár Ferencre keresztelték. Ugyanebben az évben lett Lehár Sopron díszpolgára. Az ezzel járó díszoklevelet viszont sohasem vehette át, először elfoglaltságai akadályozták, aztán a háború szólt közbe, végül pedig már betegsége miatt nem volt rá lehetősége.

Lehár Ferenc egyébként mindig nosztalgiával gondolt Sopronra. Azután sem feledte városunkat, hogy világhírnévre tett szert, és bokros teendői megakadályozták a gyakori visszatérésben. Rendszeresen levelezett több helyi tekintélyes polgárral, tájékozódott tőlük a város aktuális ügyeiről, még idős korában is hangsúlyozta soproni kötődését. Ausztriai letelepedéséhez, mivel továbbra is magyar állampolgár maradt, szüksége volt magyar illetőségre, ezt kérésére Sopron városa biztosította számára.

A Lehár Ferenc utca történetét Török Balázs, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Lehár Ferenc 1870-ben született Komáromban. Édesapja észak-morvai származású, édesanyja elmagyarosodott, német kereskedőcsalád sarja volt. Családjával 1874-től 1877-ig élt Sopronban, az apját ugyanis katonaként ide helyezték. Itt írta meg első szerzeményét is hatévesen. Tizenkét éves koráig Lehár Ferenc csak magyarul tudott. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat. A mű sikeres lett, az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Ideje legnagyobb részét Bécsben töltötte, de élt Berlinben is. A II. világháború után Zürichbe költözött, halála előtt tért vissza Ausztriába. 1948-ban hunyt el Bad Ischlben. 

Tekintse meg kvízünket!