Sopron és Ágfalva között már 1847-ben, a vasútvonal megnyitásakor két bakterház, hivatalos nevén vasúti őrház állt a pálya mentén. A városhoz közelebbi annak idején a 17-es számot kapta. A közel 180 éves épületnek ma már semmi köze a vasúthoz, magántulajdonban van. Az elmúlt évtizedek során több alkalommal is átalakították, modernizálták, mindössze az udvaron lévő kerekes kút idézi a múltat, ám ha ez a szerény kis Öntöde utcai családi ház mesélni tudna… Bizonyára elmesélné, hogy nyolcvanhat évvel ezelőtt a falai között született Sopron díszpolgára, a Széchenyi-gimnázium legendás, Apáczai Csere-díjas matematika–fizika szakos tanára, Légrádi Imre, akinek az édesapja (Légrádi István) vasúti pályaőr volt; annak idején ebben a házban lakott az öttagú Légrádi család.

A sorompó kezelése mellett a pályaőr feladata volt a napi vonalbejárás, egészen Lépesfalváig (Loipersbach) ellenőriznie kellett a sínszálakat összekötő hevederek csavarjait, szükség esetén pedig a jókora csavarkulccsal meg kellett húznia a meglazult anyákat. – Emellett édesapám tartotta karban, valamint vitte ki sötétedéskor, pirkadatkor pedig hozta be az állomás előjelzőjének petróleumlámpáit, mindezeken túlmenően természetesen „fogadnia” kellett a közeledő vonatokat is – mesélte Légrádi tanár úr. Szörnyű tragédia színhelye is volt ez az épület: 1945. szeptember 15-én ismeretlen tettes vagy tettesek a bakterház egyik szobájában agyonlőtték Légrádi Istvánt.

Ezt követően a Légrádi család kiköltözött a szomorú emlékű házból… A ház utóélete: az ötvenes években sokan jártak be Ágfalváról dolgozni Sopronba, többek között az Épületasztalosipari Vállalathoz, a sörgyárba, ezért 1954-ben Sopron–Gyártelep néven vasúti megállóhelyet létesítettek itt. Az utolsó motorvonat 1969. január 5-én hagyta el az egykori 17-es őrházat.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás