A Petőfi tértől nyugatra, a Hátulsó utcába torkolló, rövid, keskeny köz 1869-ben kapta a nevét gróf Pejáchevich Károly császári és királyi kamarásról. Ő volt az első soproni kaszinó (amely a mai Kozmutza-iskola helyén állt) építtetője. Itt adott háromszor koncertet Liszt Ferenc. A másodikat 1840-ben az akkor itt katonáskodó Petőfi Sándor is végignézte. 1947-ben Iskola közre változtatták a közterület nevét, majd 2004-ben ismét Pejáchevich köz lett.

A Petőfi tér 5. szám alatti Pejáchevich-palotában nevelkedett IV. Károly király 1893 és 1896 között. Az épületnek a köz felőli részén a 2004-ben állított, magyar–horvát nyelvű emléktábla emlékezik meg a Pejáchevich családról.

A Pejáchevich köz felé bővítették a II. Rákóczi Ferenc utcában lévő egykori Magyar Királyi Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézetet 1913 és 1927 között. Az 1921-es népszavazás szavazatszámláló bizottsága itt végezte munkáját, és itt hirdették ki a népszavazás eredményét. 1952-ben a Soproni Ruhagyár költözött az épületbe.

A Hátulsó utca – Rákóczi utca – Pejáchevich köz sarkán álló, két házból álló épületegyüttes a Thirring Gusztáv-féle topográfia szerint 1734-ben már állt. Az 1880-as évektől a 2000-es évekig a Stagl család birtokolta az ingatlant, amely időszakos bormérést működtetett az épületben. Az 1960-as, ’70-es években a három Stagl nővér – Mária, Erzsébet és Margit – üzemeltette a bormérést, innen ered a soproni közbeszédben a „hatcsöcsű” elnevezés. A ház egyik fele jelenleg eladó és tetőújjáépítésre vár. A mögötte lévő, szintén régóta üres épület felújítása már megkezdődött, így reménykedhetünk, hogy ez a régi soproni városrész fennmarad, és a mai viszonyoknak megfelelő funkciót találhat magának.

A Pejáchevich köz történetét ifj. Nemes András, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Pejáchevich Károly 1745-ben született Mantuában (ma Mantova, Olaszország). 1784-ben Sopronba költözött, pár évvel később megvásárolta a Petőfi tér 5. számú épületet. Megvette a mai Petőfi tér másik sarkán lévő üres telket is, amely a város egykori szárazmalmáig tartott. Ennek helyére 1768-ban kőszínházat emelt a város. Pejáchevich a művészetek pártolójaként bérleti szerződést kötött a színházra, és kávéházat is létesített benne. Ez az épület volt az első soproni kaszinó, a korabeli társasági élet színtere a városban. 1815-ben hunyt el, sírja a Szent Mihály-templomban található.