A Bella Lajos utca a Lehár Ferenc utca és az Anger rét között húzódik, része az Apácakert lakóparknak, amely a 2000-es évektől kezdett kiépülni. Ekkor készült el az utca végén, az Ikva feletti régi fahíd helyén az új, autóközlekedésre is alkalmas átjáró. Bella Lajosról utcáját a háború után, 1945-ben nevezték el. Korábban „Szebb jövőt!” utcának hívták, ami az Anger réten gyakorlatozó leventék köszöntése volt. Az ifjúságnak a II. világháború idején kötelezővé tették a leventemozgalomban való részvételt. Sopronban a középiskolák a hét különböző napjain az Anger rétre vonultatták a diákságot.

Az Anger rét végén, a téglagyár felett magasodó Aranyhegyen voltak Napóleon hódító seregének barakkjai, melyeket Sopron lakosságának kellett felépítenie. A katonákat is ők kényszerültek élelmezni, borral ellátni. A legenda szerint innen a kékfrankos elnevezése: a francia katonák papírpénzükkel fizettek a jobb borokért. A legendának nincs valóságalapja.

Az Anger réten avatták fel a város első bekerített sportpályáját 1924-ben. A soproniak kedves csapatának (SFAC) 1939-től Házi Jenő főlevéltáros volt az elnöke. Nagyszabású terve volt az Anger réten lévő sporttelep korszerűsítésére. Egy vasbeton vázas stadiont tervezett, nagy kiülésű védőtetővel. Csak a lelátón közel félezer szurkoló fért volna el, de a sporttelepen két nyitott kosárlabdapálya és négy teniszpálya is létesült volna. A tervekre a város 1943 nyarán adta ki az építési engedélyt. Az akkor négy éve dúló világháború viszont keresztbehúzta az elképzeléseket, a romos városnak az újjáéledő sportélet ellenére is le kellett mondania a korszerű sporttelepről.

Az Anger rét a mai napig a SFAC „otthona”.

A Bella Lajos utca történetét Török Balázs, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Bella Lajos régész: 1850. december 29-én született Pozsonyban. Középiskoláit Pozsonyban, felsőbb tanulmányait Budapesten végezte. 35 évig tanított történelmet és földrajzot a soproni állami reáliskolában (ma Széchenyi-gimnázium). Részt vett a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör megalapításában, a város számos társadalmi egyesületének is tagja volt. Létrehozta a Soproni Régészeti Társulatot. A Várhelyen 1887-ben kezdett feltárásokat. Az ő kutatásainak köszönhetően kerültek elő az úgynevezett alakos urnák, melyek Európa-szerte híressé tették a Várhelyet. 1926-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nyugdíjba vonulása után Sopronból Budapestre költözött, 12 évig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1937. július 8-án hunyt el Sződligeten. Emlékművét 1957-ben avatták fel a Várhelyen, első ottani feltárásainak hetvenedik évfordulóján.