A Jereván városrészben lévő Soproni Horváth József utca 1991-ben kapta a nevét, korábban Munkásőr utcának hívták. A Révai Miklós és a IV. László király utca között húzódik. Az utca közelében faraktár volt, de téglagyár és agyagbánya is működött itt. A környéken káposztát termesztettek (innen a terület régi elnevezése: Krautäcker). A korábbi mezőgazdasági területen csak három ház állt öt lakással, ezek tulajdonosait kártalanították a lakótelep építésekor.

A második világháború után Sopron népessége folyamatosan gyarapodott: a legdinamikusabb változás 1970 és 1980 között zajlott. Az ipari foglalkoztatottak száma nőtt, áramlott a falusi lakosság a városba, állandósult a lakáshiány. A három nagy lakótelep (Jereván-, Kőfaragó téri, József Attila-lakótelep) építésével javultak a lakásviszonyok. A későbbi Jereván-lakótelep végleges helykijelölése 1969-ben történt meg. 1977. november 5-én kapta a városrész a Jereván nevet Sopron testvérvárosáról, az Örmény Szocialista Köztársaság fővárosáról.

A Jereván megépülésével a város infrastrukturálisan átalakult: a vízellátásához új telephelyet kapcsoltak be, módosították a villamosenergia- és a gázellátást. A terület legmélyebb pontján alakították ki az Ibolya tavat. A IV. László király útján 1981–1982-ben adták át a társasházakat, ebben az építési szakaszban zajlott a Soproni Horváth József utca kiépítése is. Az utca sarkán van a Lackner Kristóf Általános Iskola, az utcában pedig a „kék óvoda” és a Zöld Ág bölcsőde. Utóbbi intézmény előtt helyezkedik el Veszprémi Imre szobrász Anyaság című alkotása.

A Soproni Horváth József utca történetét Török Balázs, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Soproni Horváth József (1891–1961) a város legnagyobb hatású, Munkácsy-díjas festőművésze, számos akvarell készítője volt. A Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán tanult. 1920-tól volt a soproni Állami Főreáliskola rajztanára, megnősülve rokonságba került Mende (Mühl) Gusztávval, aki hatással volt művészetére. A neve előtti „Soproni” jelzőt egy fővárosi kiállításon használta. Szobrát a Rejpál-ház előtt állították fel 1992-ben.