A Vendel Miklós utca Sopron északkeleti ipari területén, az Aranyhegyen található, a Tárczy-Hornoch Antal utcáról nyílik.

A mai Aranyhegy területén eredetileg szőlő- és szántóföldek helyezkedtek el a 19. században: Sauwühler-, Sand-, Kalkweg-, Kroisbacher ­Steeg-, Edelbrunn-dűlők, amelyek Heimler Károly Sopron topográfiájának külterületi térképén azonosíthatóak.

A város északkeleti peremén 1988–1992 között épült fel az Ív utcai lakótömb. Az Aranyhegyen az első lakóépületek aztán az 1990-es években jelentek meg, a 2000-es éveket követően pedig, miután az utolsó téglagyár is bezárt, felgyorsult a terület beépítése. A gyárak megszűnésével a terület átalakult, az új utcák, útvonalak nem őrizték meg régi helyüket, inkább kis- és kertvárosias szerepet kaptak. A Tárczy-Hornoch Antal utca lakóterületén egyik oldalon többemeletes társasházakat, másik oldalon családi házakat építettek. A Vendel Miklós utcát Sopron belterület-szabályozási tervében rövid kiszolgáló-, zsák-, vegyes használatú útként tüntetik fel.

Vendel Miklós emléktáblája a Hunyadi utca és a Béke utca sarkán lévő ház falán található. A geológusprofesszor, Sopron város díszpolgára ötven évet élt itt. A táblát Kutas László szobrászművész készítette, 1996-ban avatták fel.

A Vendel Miklós utca történetét Kollerits Beáta, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Vendel Miklós (Vendl Miklós, 1896–1977) Kossuth-díjas magyar geológus, petrográfus, geokémikus, hidrológus, egyetemi tanár. 1923-tól Sopronban a Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola ásványföldtani tanszékének tanáraként oktatott, majd 1965-ben kinevezték a soproni Bányászati Kutatóintézet petrográfiai osztályának vezetőjévé. 1967-től 1970-ig látta el az igazgatói feladatokat a soproni Központi Bányászati Múzeum élén. Munkássága a földtan számos területére kiterjedt, de a legjelentősebb eredményeket teleptani és kőzettani kutatásaival érte el. Hidrológiai kutatásai elsősorban Sopron környékének hidrogeológiájára irányultak.