A Dobner Nándor utca a Bécsi-domb alatt, a Káposztás utcából indul. Nevét 1927 és 1948 között a mai Városház utca viselte (a városfal régészeti feltárása, a Városi Mozi és a mellette lévő házak lebontása miatt megszűnt). A mai utat, amely a Selmeci és a Ferenczy János utcával párhuzamos, régebben Bors László utcának nevezték, Dobner nevét 1991 óta viseli. Dobner Nándor háza (a későbbi Gyóni-ház) egyébként az Orsolya téren állt, ma már nincs meg.

A Káposztás utca a Lackner Kristóf utcával párhuzamosan tart északnyugat felé, az utcát a Káposztás dűlőről nevezték el 1934-ben. A környező utcák – így a Dobner Nándor utca is – a Káposztáskertekhez (kisebb-nagyobb mezőgazdasági termelésbe fogott telekrészekhez) tartozott. A Káposztás dűlő név létrejötte a 18. században a káposztatermesztés nagyobb kiterjedésével függ össze, hiszen már az 1379. évi házösszeírásokból tudjuk, hogy Sopronban a földközösség bevezetésétől, tehát a 14. század kezdetétől minden belvárosi házhoz – néhány kivétellel – az Au dűlőben káposztáskert is tartozott. A házak nagysága szerint osztották ki évről évre a hozzájuk tartozó szántókat és káposztáskerteket, hiszen a háztulajdon is évről évre változott: házakat osztottak meg, vagy részházakat vontak össze a tulajdonosok. Káposztáskertek Sopronban több dűlőben is voltak, sőt még a külvárosban is: külön dűlőt azonban csak az Au dűlőből való kiválás után alkottak. A „Krautgärten” dűlőből lett a „Krautäcker” dűlő, magyarul Káposztás dűlő, amelyet a második világháború óta nagyrészt beépítettek (emlékét a Káposztás utca őrzi). Az Au dűlő fontos volt a várárok vízellátása szempontjából: innen vezették az Ikva-patak vizét csatornán a várárokba. Káposztáskertek az Ikva-patak baloldalán is voltak. A bozótos Au dűlő itt érintkezett a Brunn–Dudlesz dűlővel.

A Dobner Nándor utca történetét Kollerits Beáta, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Dobner Nándor Ferdinánd 1659-ben született Sopronban. A 17–18. század fordulóján többször választották meg a város bírójának, polgármesterének. A jénai egyetemen filozófiát és jogot hallgatott, kedvelte a szépirodalmat. Versei nyomtatásban is megjelentek. Politikai és városépítő munkájában Lackner Kristóf nyomdokain haladt: szülővárosának békéjét, felvirágzását és polgárainak jólétét tartotta a legfontosabbnak. Szívügye volt Sopron fásítása, működése alatt kezdték beültetni a belvárost körülvevő várárok partját hársfákkal. 1730-ban hunyt el Sopronban.