A 84. számú főúttól (az „elkerülőtől”) észak–északkeleti irányban nyílik a Verő József utca. Az Aranyhegyen található, mely klasszikus iparterület volt, és az idők során több szerkezeti és funkcióváltáson esett át. Eredetileg szőlő- és szántóföldek helyezkedtek el a területen (Hutbiegel dűlő, „am Huettpühl”). Az 1809-es francia megszállás során a város a katonák számára egy hatalmas barakktábort épített, ahol több ezer katonát szállásoltak el. Később aztán téglagyárak épültek itt, amelyek biztosították az 1850-es évek végi Sopron fejlődéséhez az építőanyagot. A gyárak megszűnésével a terület átalakult, az új utcák nem őrizték meg régi helyüket, inkább kisvárosias szerepet kaptak.

Az Aranyhegyen az első lakóépületek az 1990-es években jelentek meg, az ezredfordulót követően pedig – miután az utolsó téglagyár is bezárt – felgyorsult a terület beépítése.

A Sopron Holding Zrt. által üzemeltetett, hatvanhektáros Sopron Aranyhegyi Ipari Park területén létesült Innovációs Központ inkubátorházát 2005-ben adták át. Kezdetben hármas funkciót töltött be: helyet biztosított a Soproni Egyetem egyes központjainak, másrészt támogatást adott kezdő, innovatív vállalkozások piaci elindulásához. Az épület harmadik egységét piaci alapon adták ki: többek között ügyfélszolgálati és építészeti irodák, étterem, könyvelő, ügyvéd, egyéb pénzügyi cégek találhatók itt. Főbejárata mellett 2006-ban avatták fel Verő József mellszobrát, melyet Kutas László szobrászművész készített bronzból. Az Ősz utca 6. szám alatti, egykori soproni lakhelyén pedig emléktáblája áll 2004 óta.

A terület mellett észak és nyugat felől lakóépületek, míg keletről az ipari parkba betelepült vállalkozások üzemcsarnokai vannak.

A Verő József utca történetét Kollerits Beáta, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Dr. Verő (Veszelka) József kohómérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető, kutatóintézeti igazgató, az MTA tagja volt, 1904-ben született Sopronban. A fémek szerkezettanával foglalkozó metallográfia tudományának hazai megalapozója volt, ő kapta meg elsőként a kohómérnöki tudományok doktora címet. 1949-ben és 1958-ban kiérdemelte a Kossuth-díj ezüst fokozatát. 1985-ben hunyt el Budapesten, hamvait a soproni Szent Mihály-temetőben helyezték nyugalomra.