Ha Becht Rezső közöttünk lenne, nem biztos, hogy felhőtlenül örülne, hogy az egykori Gesztenyés út egy szakaszát róla nevezték el. Kubinszky Mihály, a lőverlakó építész A régi soproni Lőver című könyvében így írt erről: „Még 1991-ben is történtek hibák: az Alsólőverben neveztek el utcát Becht Rezsőről, aki pedig szívvel-lélekkel a Felsőlőverhez kötődött…”. Az Alsólövérekben található Becht Rezső utca a Szent Margit úttól vezet egészen a Lövér körútig. Elődje, a korábbi Gesztenyés út a Mikoviny utcát kötötte össze a Lövér körúttal. Az 1991-es döntés értelmében lett az alsó szakasza Szent Margit út, a felső pedig Becht Rezső utca. A régi Alsólövérek is a mai Mikoviny utcától – egykor Szegély útnak nevezték – indulva fejlődött ki egészen a Lövér körútig. A környéken kezdetben szántóföldek voltak. A lejtő tetején lévő kertekhez mélyutak vezettek, melyek ma is megmaradtak: ilyen a Szent Margit, a Városligeti, a Károly-magaslati, a Lánzséri és a Honvéd út.

Az 1890-es években megépült az impozáns Villa sor, amelynek épületei már állandó lakhatást is biztosítottak. A Becht Rezső utca házai kevésbé hívják fel a figyelmet magukra, hiszen az egykori mélyútból kifejlődve inkább a közlekedést és az összeköttetést szolgálták, másrészt nem biztosítottak olyan kilátást a városra, mint a Villa sor vagy a Panoráma út.

Annak ellenére, hogy több szakember is hibás döntésnek tartja az egykori Gesztenyés út nevének megváltoztatását, egyben biztosak lehetünk: a Becht Rezső utca nevét nem keverik össze a Sopronbánfalván található Gesztenyés körúttal, pedig egykoron sokan kerültek ezért kellemetlen helyzetbe…

A Becht Rezső utca történetét Bolodár Zoltán, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Becht Rezső Lackner- és Pro Urbe Sopron díjas szépíró, helytörténész 1893. június 5-én született Sopronban. Az evangélikus líceumban érettségizett, a kereskedelmi főiskolát Lipcsében végezte. Az első világháborúban hat évre orosz hadifogságba esett, a lágerben verseket írt, orosz, francia, angol és olasz költőket fordított. Itthon banktisztviselőként, majd a Vasáru Rt. igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1937-ben publikálta első „Sopron-himnuszát”, Az én városomat, majd 1939-ben a másodikat, a Soproni évszakokat. Ekkoriban az író a kulturális közélet vezéralakja volt. Szépírói munkássága mellett helytörténeti tanulmányai, műkritikái is jelentősek voltak. 1976. július 6-án hunyt el Sopronban. (forrás: szivk.hu)