Scheidl Ferenc sportpályafutása a SFAC-ban kezdődött. 1953-ban országos úttörőbajnokok lettek, a döntőt a magyar–francia válogatott mérkőzés előtt játszották a Népstadionban. Középiskolásként kiváló atléta volt, stabil tagja a Széchenyi-gimnázium kosárlabdacsapatának, majd az érettségit követően továbbtanult, emellett pedig a Soproni Postásban kezdett el ismét focizni, ahol az édesapja volt az edzője. Itt figyelt föl rá 1963-ban a Győri ETO, melynek akkor Hidegkúti Nándor volt az edzője. Játszott BEK-meccsen, többek között Lisszabonban a Benfica stadionjában, kilencvenezer néző előtt, Eusebio, Torres és a többi világsztár ellen. Részese volt három kupagyőzelemnek, mindmáig az ETO örökös tagja. 1968 óta Kismartonban (Eisenstadt) él, az akkor első osztályú ottani csapatban további nyolc évet focizott, olyan sztárok ellen, mint Hans Krankl és Herbert Prohaska.
– Tősgyökeres soproni a Scheidl család, nagyapám a SFAC-pálya közelében lévő Lenk-féle téglagyárban dolgozott mindaddig, amíg az első világháborúban egy olyan súlyos sebesülést nem szenvedett, aminek következtében az egyik lábát amputálni kellett – mesélte Scheidl Ferenc. – Nagyapa élete végéig megőrizte derűs jókedvét, de a nagy családot a rendkívül határozott nagymama irányította, aki szintén régi soproni családból, a Faas famíliából származott. Tizenegy gyermekük született, akik közül tízet becsülettel föl is neveltek, mindössze Károly nagybátyám ikertestvérét vesztették el még csecsemőkorában.
– A gyerekek közül édesapám volt a legidősebb, ezért ő vitte tovább a Ferenc keresztnevet. Utána következett József, akit mindenki Pepsnek nevezett és Adolf. Volt még fiú a testvérek között, de ők hárman már fiatal korukban tehetséges labdarúgók voltak. Sajnos a három Scheidl fiú egy csapatban soha nem játszhatott, de apám és Peps Scheidl I. és Scheidl II. néven hosszú ideig a SFAC meghatározó játékosai voltak. Peps a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1936-os berlini olimpián is, melyen sajnos az édesapám (egy sérülés miatt) nem lehetett ott.
– Több mint fél évszázada Ausztriában élek, a sportpályafutást követően a burgenlandi áramszolgáltató vállalatnál dolgoztam, de a szívem mélyén ma is soproni vagyok, mint ahogy annak idején játékosként is Soproni Ferenc néven szerepeltem.
Családi háttér: 1943-ban született Sopronban, a Meggyesi utcai családi házban. Édesapja az Angol–Magyar Bankban kifutófiúként kezdte banki pályafutását, végül a soproni OTP főpénztárosaként ment nyugdíjba, édesanyja pedig selyemgyárban dolgozott. Felesége, Németh Matild a Soproni Postás női kosárlabdacsapatának volt az egyik kiváló játékosa, majd a soproni postán dolgozott. Ausztriában való letelepedésük után egy kismartoni biztosítótársaság alkalmazottja volt, onnan is ment nyugdíjba.
