– Őrzök egy régi családi fotót, melyet annak idején a dédszüleim készíttettek, melyen a nagyanyám testvérének a kezében egy klasszikus racket, vagyis egy fa teniszütő van, gyanítom nem csak díszlet gyanánt. Az viszont már dokumentált tény, hogy édesanyám 1936-ban egy balatonfüredi teniszversenyen párosban harmadik lett – mesélte Hajnalné Rihay Katalin, aki évtizedekig a Hotel Lövér igazgatóhelyettese volt. – Erdőmérnök édesapámat 1955-ben Csornára helyezték, ahol abban az időben Dreisziger Miklósnak köszönhetően komoly sportélet volt. NB I-es kézilabdacsapat, atlétika, tagja voltam annak a négytusacsapatnak, amelyik az úttörő olimpián harmadik lett, gimnazista koromban pedig elkezdtem versenyszerűen teniszezni. 1977-ben kerültünk a férjemmel Sopronba, itt akkor egy kiváló női csapat volt, az ob-ben is játszottunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy én jelentem a folytonosságot az idősebb generáció és az akkor feltörekvő fiatalság között, a versenyszerű teniszt ekkor hagytam abba.
– Középiskolában a Budapesti Honvédban úsztam, ma már nem nagy dolog a percen belüli száz, de akkor ez még valami volt, pláne ifistaként – vette át a szót feleségétől Hajnal János, aki nyugdíjazása előtt a nagycenki kastélyszálló igazgatója volt. – Az egyetem után a feleségemmel Tihanyba kerültünk, ahol egyszerűen irigy voltam Katira, férfiúi hiúság, hogy ő tud olyat, értem alatta a teniszt, amit én nem. Így kezdődött – mindig amatőr maradtam, de annak lelkes. Sok örömet okozott nekem ez a játék, nem utolsó sorban pedig számtalan barátra tettem szert a tenisz révén.
– Nehéz ehhez bármit hozzátenni – mondta Gábor, aki jelenleg Ausztriában tenisztréner. – Először pingpongoztam, voltak szép sikereim is országos versenyeken, öcsém pedig teniszezett. Amikor elmentünk nyaralni, akkor Ákosnak nem volt partnere, lényegében ilyen prózai oka volt, hogy „átigazoltam” a vörös salakra, és kerültem be végül is Szinvai Kálmán edző sok sikert elért csapatába.
– Időnként még ma is versenyzünk, hisz jóval túl a negyvenen tavaly még elindultunk Gáborral az országos fedett pályás bajnokságon, ahol párosban nyolc közé kerültünk, de van nemzetközi sikerünk is, hisz annak idején egy Sopronban rendezett ATP challenger versenyen négy között voltunk – folytatta a családi tenisztörténetet Ákos, aki bátyjához hasonlóan szintén tenisztréner Ausztriában.
– Volt olyan soproni családi teniszverseny, ahol a döntőt a Hajnal–Hajnal páros játszotta a Hajnal–Hajnal páros ellen – vette vissza a szót az apa, Hajnal János. – Erre mondta az örök mókamester Varga Sanyi barátunk, hogy hol hagytátok a nagymamát…
