Huber Károly aranydiplomás erdőmérnök a diploma megszerzésétől nyugdíjba vonulásáig a Tanulmányi Erdőgazdaságnál dolgozott. Volt magas- és mélyépítési, valamint iparjogvédelmi előadó, kereskedelmi igazgató, évekig irányította a faházgyártást és a fafeldolgozó üzemet. Nemzetközi szállítmányozási képesítést is szerzett, így aktív szerepe volt az erdőgazdaság külkereskedelmének alakításában.
– Apai nagyszüleim és vélhetőleg az ő felmenőik is az egykori Sopron vármegyében, a mai Burgenland területén éltek – mesélte Huber Károly. – Huber Károly nagyapám Zemenyén (Zemendorf) született, majd az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének katonatisztjeként Hajmáskérre került, ott szolgált számvevő alhadnagyként. Nagymamával együtt lényegében itt élték le az életüket, tudvalevőleg Hajmáskér komoly katonai bázis volt, léghajógarázzsal, lovardával, külön vágóhíddal, de még saját papírpénzt is nyomtattak. Édesapám a veszprémi piaristáknál érettségizett, majd autószerelőnek tanult. Sopronba vonult be katonának, az 1942-ben felállított 2. magyar hadsereg gépkocsizó nehéztüzér alakulatának alhadnagyaként került ki a Don-kanyarba. Egy Wanderer gépkocsival végigjárta és végig is fotózta a frontot, majd még az áttörés előtt szerencsésen hazatért.
– Anyai nagyapám, Mayer Jenő régi soproni család sarja, végigharcolta az első világháború olasz frontját, bizonyára korai halála is ennek tudható be – folytatta Huber Károly. – József nagybátyám az egyik jó nevű fogásza volt Sopronnak. Mielőtt az édesapám kiment a frontra, ő tette rendbe a fogait. Fontos momentum ez, ugyanis apám a harctérről több levelet is írt a nagybátyámnak, dicsérve őt, hogy milyen „jól szolgál” a fogsora, a levelekre viszont egyre többször a húga (az édesanyám) válaszolt. Így ismerkedtek meg.
– Szüleimnek 1944. december 3-án volt az esküvőjük a Szent György-templomban, három nappal később, a várost ért szörnyű bombázást követően romokban hevert Sopron belvárosa, az esküvőnek helyet adó templommal együtt. Ők voltak az utolsók, akik még kimondhatták ott a boldogító igent. Édesapám később a gázgyárban dolgozott, többek között ő vezényelte le Sopronban a városi gázról a földgázra való átállást. Most így végigfutva családom történetén látom csak azt, hogy az élet mily sok apró véletlenjének köszönhetem, hogy ma soproninak mondhatom magam.
Családi háttér: 1947-ben született Sopronban, a Rákóczi Ferenc utca 1. szám alatti ház első emeletének egyik sarokszobájában. Édesapja a Soproni Gázmű szerelési osztályvezetőjeként ment nyugdíjba, édesanyja pedig mint gyors- és gépírónő az Erdészeti és Faipari Egyetem rektori hivatalában dolgozott. Felesége tanítónő, az Orsolya téri iskolából ment nyugdíjba. András fiuk villamosmérnök-közgazdász, a Boden-tó partján fekvő Friedrichshafenben él, informatikával foglalkozik.
