Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Sopronban van otthon
Kőmíves Imre Fotó: Pluzsik Tamás

Kőmíves Imre a Dudlesz-erdőben született

Sopronban van otthon

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Kőmíves Imre 1970-ben vette át a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektorától erdőmérnöki diplomáját. 1963-ban, az érettségit követően a Csepel Autó ellen játszotta élete első mérkőzését a SMAFC kosárlabdacsapatában, majd ezt követően hamarosan már az NB I-ben számtalan siker résztvevője volt. Egy makacs sérülés miatt 1969 januárjában szerepelt utoljára az egyetemi csapatban, ezért nem lehetett ott az ötven évvel ezelőtti kupagyőztes együttesben. Évtizedek óta Székesfehérváron él, ahol sportpályafutása is folytatódott. Mérnökként a közútépítő vállalatnál dolgozott, onnan ment nyugdíjba.

– Anyai nagyszüleim, Schwartz József és Pinterics Ilona Cinfalváról (Siegendorf) származtak – kezdte Kőmíves Imre. – Nagyapám több helyütt is volt kerületvezető erdész, de talán leghosszabb ideig a trianoni döntést követően a Dudlesz-erdőben. Sopronon belül nekem is ez a szűkebb pátriám, hisz ott születtem, az erdészházban, ahol a családi legendárium szerint a konyhai mérlegen nem tudtak lemérni, mert az csak öt kilóig mért, én pedig ennél súlyosabb baba voltam. Ma is, ha tehetem, szívesen sétálok azon a környéken. Kőmíves nagyapa és Hanzséros nagymama Fertőszéplakról származott, majd nagyapám mint vasutas került Sopronba. Apám, akit Sopronban mindmáig leginkább Csiriként vagy Csiri bácsiként emlegetnek, a Pócsi utcai kereskedelmi középiskolát végezte el, majd végig járva a vasúti ranglétrát mint főfelügyelő ment nyugdíjba. Mivel az Alsólövér utcában laktak, gyerekként az SVSE-ben kezdett el focizni, majd 21 éves korában mint az amatőr válogatott tagja részt vett a berlini olimpián. Apám játékosként, majd később edzőként is végig hű maradt Sopronhoz, pedig csábította őt a Fradi és a Hungária is. Érdekes módon élete végéig nem az olimpiai válogatottat, hanem azt a csapatot emlegette, melynek edzőjeként felkerültek a NB II-be. Velem nem sok sikere volt, talán szerette volna, ha én is a labdarúgópályán kötök ki, de inkább kézilabdáztam és atletizáltam. 1963-ban a Széchenyi-gimnázium Ringhoffer, Tóth, Horváth alkotta 4×400 méteres váltója velem kiegészülve országos középiskolai bajnok lett. Később jött a nagy szerelem, a kosárlabda, természetesen Krasznai Feri bácsinak köszönhetően.

– Bár közel fél évszázada Székesfehérváron élek, igazán Sopronban érzem otthon magam, ahol sokan apám után engem is Csirinek szólítanak. Ha Sopronban vagyok, akkor a régi kosaras társakkal a klubban, Bakonyi Gabinál mindig összejövünk – sajnos már egyre hiányosabban…


Családi háttér: 1944-ben született Sopronban. Édesapja a GYSEV alkalmazottja volt, de egész életében kiváló sportemberként is becsülték és tisztelték. Édesanyja a kereskedelemben tevékenykedett, hosszú ideig volt a soproniak által „tizenegyesnek” nevezett, várkerületi bolt üzletvezetője. Szintén soproni származású felesége előbb csecsemőgondozónőként, majd bérelszámolóként dolgozott. Imre fia mesterszakács, Erika lánya pedig logisztikus. 

Kapcsolódó cikkek