Csapó Károly két világbajnokságon is szerepelt, tizenkilencszeres magyar válogatott labdarúgó, akinek sikeres pályafutása a Soproni Textilesből indult.

– Anyai felmenőim kapuváriak, édesapám családja pedig Agyagosszergényben élt, ahol gazdálkodó parasztemberek voltak – mesélte Csapó Károly. – Édesapámat sajnos korán elveszítettem, ő a falu megbecsült ácsmestere volt. Érdekes, hogy az illatok mennyire megmaradnak, tízéves voltam, amikor Sopronba költöztünk, tehát lassan hat évtizede nem a szülőfalumban élek, de még ma is pontosan fel tudom idézni a faluszéli tölgyerdő vagy édesapám műhelyében a frissen gyalult fa illatát. Igen, mindig vonzott a fa, annak megmunkálása, életpályámnak is ezt gondoltam el, de mivel gyerekkoromtól labdarúgó akartam lenni, ez nem jött össze, amit persze nem bánok.

– Amikor Sopronba költöztünk, a textiles pálya szomszédságában laktunk, és ha tehettem, mindig néztem a nagyok edzését – folytatta Csapó Károly. – A Káposztás utcai pálya kapuja mögött bámészkodtam, amikor kigurult egy labda, kapásból visszarúgtam. A Textil kapuslegendája, Sift Antal, azaz Duci bácsi pedig odaszólt nekem: „Ne ott ácsorogj, te gyerek, neked a pályán a helyed!”

– hát, így kezdődött.

Csapó Károly alig múlt 16 éves, amikor már a felnőtt csapatban játszott, többször volt ifjúsági megyeválogatott. Élvonalbeli klubok is felfigyeltek a tehetségére, így például az MTK, hívták Pécsre, Győrbe, de végül is Gelei József hívó szavára 1974-ben a Tatabányai Bányászhoz igazolt, és még ebben az évben Svájc ellen bemutatkozott a válogatottban is. 1978-ban a világbajnokságon a házigazda Argentína ellen a 10. percben emlékezetes gólt lőtt.

– Ma is álmodom ezzel a meccsel: Zombori Sanyi lőtt kapura, és én ösztönösen elindultam, hogy hátha kipattan a kapusról a labda. És mit ad Isten, kipattant. Jókor jártam jó helyen, csak be kellett passzolnom az üres kapuba. Emlékezetes meccs volt, ma is azt mondom, mi ott nem nyerhettünk, egy vb-n a rendező ország mindig előnyöket élvez. A portugál játékvezető kiállította a többször is agyonrúgott Törőcsik Andrist, majd nem sokkal később Nyilasi Tibit, ettől morálisan is szétestünk és kikaptunk 2–1-re.

Csapó Károly idegenlégiósként négy évet játszott Franciaországban, előbb az FC Toulouse, majd az AS ­Grenoble csapatában. Hazatérve 38 éves koráig ismét a Tatabányai Bányászt erősítette, a csapattal 1988-ban bajnoki ezüstérmet szerzett. A mai napig szeretik és becsülik lakóhelyén, Tatabányán, névre szóló széke van a stadion lelátóján, edzőként pedig elsősorban gyerekekkel foglalkozik.

– Érzem, és tudom, hogy szeretnek Tatabányán, de nekem Sopron az örök szerelem, itt nőttem fel, itt lettem labdarúgó. Az unokáim, amikor megkérdezik, hogy milyen sört kérek, kicsit franciásra ferdítve gyakran Ödenburgoise-t mondok, amin ők mosolyognak, én pedig rajtuk, mert majd ők is megtudják egyszer, hogy mit jelent tartozni valahová.

Családi háttér: 1952-ben született Agyagosszergényben. Édesapja ácsmester volt, édesanyja pedig a háztartást vezette és nevelte az öt gyereket. Felesége a közelmúltban hunyt el. Sopronban született András fiának saját vállalkozása van, Beáta lánya az idegenlégiós időszakban Grenoble-ban született, adminisztratív munkakörben dolgozik.