ősgyökeres poncichter család sarja Kovácsné Friedl Erzsébet, aki szinte röstelkedve mondja, hogy csak móri boruk van, amit Károly bátyjától kapnak. Ő az ottani borvidék egyik neves és ismert borásza. A polcokon azonban ott sorakoznak azok az elismerések, melyeket még az édesapja nyert híres kékfrankosaival.
– Az édesapám sokáig őrizgetett egy újságcikket, melyben említést tesznek a Rákóczi szabadságharc időszakából egy Friedl nevű katonáról, soproni lakosról, aki vélhetően családunk egyik felmenője lehetett – meséli Kovácsné Friedl Erzsébet. – Jellemző az 1950-es évekre, hogy szüleim ezt az újságot is eltüzelték, félve attól, hogy netán még ebből is bajuk származhat. Nagy valószínűséggel családnevünknek több írásmódja is volt: Fridl – Fridel – Fridelius, ebből következően az évszázadok során egyre terebélyesedett a családfa.
– A családi fészek több nemzedéken keresztül a Bécsi utca 10. szám alatt volt. A 19. század közepén ott született a dédapám, Friedl József, majd Károly nagyapa is, természetesen az apám és én is – folytatja Erzsébet. – A nagy gazdasági udvarban még az én gyermekkoromban is állatokkal voltunk körülvéve: tehenek, lovak és sok baromfi. Gazdálkodott a család, a generációk kéznyomait pedig lépten-nyomon fel lehetett fedezni. A soproni poncichterek féltek a jégveréstől, ezért szőlőink nekünk is több helyen voltak. Az ötvenes években aztán nemcsak az az ominózus újság ment veszendőbe, hanem lényegében minden, elnyelte a téesz, csak néhány tyúk maradt. A jó szakemberekre persze szükség volt, így lett édesapám a Haladás Termelőszövetkezet pincemestere, ennélfogva a bátyám egyetemi felvétele elé sem gördített akadályt a rendszer, hisz munkás–paraszt származásúnak számított, így ő a családi hagyományt folytatva már diplomás borász lehetett.
Kovácsné Friedl Erzsébet 25 évig dolgozott a soproni OTP-ben, mint valuta–deviza ügyintéző, ahol kiváló német nyelvtudását is jól hasznosította. Manapság szabadidejében a Bánfalvi Kórusban énekel.
– Édesanyám Zettl lány volt, szintén tősgyökeres soproni család sarja. Volt egy ikertestvére, Áncsi néni, akinek a halála oly megdöbbentő és egyúttal jellemző is: amikor megszólaltak a bombatámadást jelző szirénák, ő nem az óvóhelyre futott, hanem először a tehénkéjét szerette volna bevinni az istállóba…
Családi háttér
1947-ben született Sopronban. Édesapja gazdálkodott, kiváló szőlész–borász szakember volt. Édesanyja vezette a háztartást és nevelte a három gyermeket. Férje, Kovács László műszaki ellenőr volt az IKV-nál, onnan ment nyugdíjba. László fiuk a divatszakmában dolgozik, Gábor pedig jogot végzett, Sopron aljegyzője.
