– A gyerekkorom olyannyira Kapuvárhoz köt, hogy némi túlzással az érettségiig én úgy gondoltam, hogy a világ csak a mi kis városunkból, meg legfeljebb a Hanságból áll – kezdte dr. Nyeső László. – Sopronban is talán háromszor voltam, egyszer osztálykiránduláson, egy tanulmányi versenyen, majd a sorozáson. Szüleim hivatalnokok voltak, édesanyám a tűzoltóságnál dolgozott, édesapám pedig pénzügyi revizor volt. Édesanyám barátnője, Horváth Elli néni fogorvos volt, mondhatom, hogy ő lett a példakép, a nyugodt, precíz doktornő, aki velem is mindig türelmes és kedves volt, úgyhogy már általános iskolás koromban elhatároztam, hogy én is fogorvos leszek. Az érettségit követően mindössze egy helyre jelentkeztem, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára. Először Szombathelyen vállaltam munkát, majd rövid idő után „hazajöttem” a soproni rendelőintézetbe, ahol olyan legendákkal dolgoztam együtt, mint dr. Bodnár László és dr. Léva Csaba főorvos, akiktől nemcsak szakmai tudást lehetett elsajátítani, hanem minden egyebet, ami a mi hivatásunkhoz nélkülözhetetlen. Tisztelettel és szeretettel emlékszem rájuk, sokat köszönhetek nekik. 1986 óta van magánpraxisom, harminc évvel ezelőtt pedig orvos feleségemmel együtt az országban az elsők között voltunk, akik magánorvosi tevékenység folytatására vállalkozást alapítottunk.
– A környezet természetesen rendkívül meghatározó volt számomra, az óvodából rendszerint nem haza mentünk, hanem édesapám rendelőjébe, ahol mindig ott volt édesanyám is – vette át a szót édesapjától dr. Nyeső Alice. – Az irodában írtam meg a leckét, tehát nekem a rendelő volt a világ. Gimnazista koromban már elkísértem édesapámat fogászati kiállításokra. Miután kézhez kaptam fogorvosi diplomámat, még egy nagy vágyam is teljesült: szüleim támogatásával elvégezhettem a Gyógyszerésztudományi Kart is, majd ezt követően gyermekfogászatból tettem szakvizsgát, mégpedig nagyon tudatosan azért, hogy ezzel kiegészítsem édesapámat, az ő betegkörét, melybe a gyerekek nem tartoznak bele. Az elkövetkező heteket persze felülírja egy mindnyájunk számára meghatározó esemény, ugyanis férjemmel, aki szintén fogorvos, kisbabát várunk…
