Mühl Nándor a soproni Gépipari Technikumban érettségizett, majd miután a nyári szünidőkben mindig a Soproni Vasöntödében dolgozott, az érettségit követően ez lett az első hivatalos munkahelye is. – Némiképp a családi hagyományt folytattam, igaz, hogy a kemencékben ott nem kenyér sült – mondta a később vas- és fémkohómérnöki diplomát is szerző Mühl Nándor. A második privatizációs hullámban ő lett a Soproni Vasöntöde igazgatója, majd negyvenévi öntödei munkaviszony után az új tulajdonos „köszönettel és mosolyogva” felmondott neki. – Így lettem munkanélküli – tette hozzá –, majd hamarosan úgynevezett előnyugdíjas, ezt követően pedig nyugdíjas.
Mühl Nándor felmenői feltehetően a 18. században telepedtek le Sopronban. A család férfi tagjai jellemzően molnárok, illetve pékek, sütőmesterek voltak, bár az 1746-ban soproni polgárjogot szerző szépapa András nevű testvéröccse rendhagyó módon a kesztyűs mesterséget választotta. Mühl János Konrád 1761-ben vásárolta meg a Waldmühlét, vagyis a bánfalvi erdei malmot, mely később a Kárpáti család tulajdonába került.
– Sámuel dédapámnak tíz gyermeke volt, köztük Nándor nagyapám, akinek négy fia és két lánya született, így egyre terebélyesebb lett a família – mesélte Mühl Nándor. – A családi fészek a Bécsi utca 18. számú ház volt, ahol a Mühl-pékség is működött. Szüleim gyermekkorában ott „zengő ház” volt, a fiúk sorban megtanultak bécsi citerán is játszani, betanultak színdarabokat, melyekkel aztán rendszeresen föl is léptek az Evangélikus Ifjúsági Kör estélyein. Nekünk, gyerekeknek, a kilenc unokának mindig különleges élmény volt a Bienenhaus, a nagy családi összejövetel. Édesapám még a 19. században született, majd a reáliskola és a felsőkereskedelmi után a városházán állt szolgálatba, ahol hamarosan a forgalmi adóhivatal vezetője lett, majd innen az útja a soproni evangélikus egyház pénztárosi székébe vezetett, de emellett a dunántúli egyházkerületnél is tevékenykedett. Két testvéröccse, a családnevét magyarosító Mende Gusztáv és a bohém természetű Mühl Alfréd Aladár ismert és elismert festőművész lett.
Édesapámnak is volt tehetsége a képzőművészethez, így amikor nyugdíjba vonult, elővette a festőállványt és az ecseteit, így a családi képek között a „hivatásos művészek” mellett az ő alkotásait is nagy becsben tartjuk. A fiúk közül a legfiatalabb Ernő volt, a család utolsó pékmestere, akit 1946-ban kitelepítettek. A sors a legnehezebb életutat számára szabta, de az otthonról hozott küzdeni tudással idegen földön is megbecsült polgár lett – zárta a 80. születésnapját a napokban ünneplő Mühl Nándor.
– Ahogy a Mühl család sok tagját a gondviselés mindig felemelte a mélyből, úgy mondhatom, nekem is szerencsésen alakult az életem azzal, hogy nemcsak a tanult szakmámban, hanem egy tradicionális gyógyszerész családban is hasznossá tudtam tenni magam – így ha nem is gyógyszerész, de úgymond „adminisztratív gyógyszerész” lettem…
Családi háttér
1938-ban született Sopronban, az egykori Felkelő utca, ma József Attila utca 8. szám alatti házban. Édesapja városházi hivatalnok, illetve egyházkerületi pénztáros volt, édesanyja pedig vezette a háztartást, nevelte a két gyermeket, Margitot és Nándort. Felesége gyógyszerész, tulajdonosként évtizedekig vezette a Béke úti Segítő Mária Gyógyszertárat.
