Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Örökölte a művészi vénát
Szittner-Szomjas Violetta Fotó: Pluzsik Tamás

Szittner-Szomjas Violetta 25 éve ötvös–aranyműves

Örökölte a művészi vénát

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Szittner-Szomjas Violetta sokáig hezitált, hogy az érettségit követően tengerbiológus, lakberendező vagy ötvös–aranyműves legyen. „Előbb legyen egy szakmád, az úri huncutságokat hagyd későbbre!”, mondta neki az édesapja, így lett végül ötvös–aranyműves, ékszerbecsüs és drágakőszakértő, emellett elvégezte a TF-en az úszóedzői szakot, de a tengerbiológia iránti érdeklődése búvárként, búvároktatóként továbbra is megmaradt. Több mint 25 éve ugyanazon a helyen, Sopron történelmi belvárosában van az üzlete és a műhelye.

– A Szittner család gyökerei Tirolba nyúlnak vissza, ahol tradicionálisan üvegcsiszolással foglalkoztak – kezdte Szittner-Szomjas Violetta. – Szittner Gusztáv nagyapám 1899-ben született, és folytatva a családi hagyományt ő is kitanulta ezt az évszázadok tudását magában hordozó kézművesipart, az üvegcsiszolást. Budapesten, a Szentkirály utcában volt a műhelye és az üzlete, ahonnan nemcsak ólomkristály remekek kerültek ki, hanem sok-sok tanítvány is. Nagyapa több kiállításon is szerepelt munkáival, így például az 1937. évi országos kézművesipari kiállítás mesterversenyén, melyet követően egy szaklapban a következő híradás jelent meg: „Gyönyörködtünk Szittner Gusztáv ezüstkoszorús üvegcsiszoló mester Magyar Üvegfinomító Üzemének ízléses kristályain, művészi elgondolásain és az üvegcsiszoló iparnak újabb technikai eljárásain”.

– A nagy névmagyarosítási hullámban nagyapám a Szomjas családnevet vette fel, de édesapám még Szittner Gusztávként született 1942-ben – folytatta Violetta. – A háború után újra beindult az üvegcsiszoló műhely, aminek az államosítás vetett véget. Mindent elvettek, az üzletet, a műhelyt, a lakást, de ez nem volt elég, nagyapát még börtönbe is zárták, a nagymamát pedig az akkor hétéves édesapámmal együtt kitelepítették. Talán érthető, hogy nagyapám ezt a traumát soha nem tudta földolgozni, élete teljében, 1956-ban halt meg. Édesapám a piaristáknál érettségizett, majd nevelőapjának, dr. Korondi Aladárnak a biztatására lett állatorvos. Nem sokkal az egyetem befejezését követően dr. Hofmeister László hívására került Sopronba, a vágóhídra, aminek később vezető állatorvosa lett. Édesapám imádta a természetet, a napfényt, nyugdíjasként még úszómesterként dolgozott, tragikus halála is munka közben érte a Tómalmon. Édesanyám apai felmenő beledi származásúak, templomfestéssel foglalkoztak, méghozzá magas szinten, úgyhogy mind apai, mind anyai ágon volt kitől örökölnöm a művészi vénát, amit immáron saját hivatásomban tudok kamatoztatni.

Családi háttér: 1974-ben született Sopronban. Édesapja állatorvos volt, édesanyja évtizedekig gyógyszerész szakasszisztensként dolgozott a Than Károly patikában, majd a Várkerületen lévő óra- és ékszerbolt üzletvezetőjeként ment nyugdíjba. Kisfia, Tas Ádám jövőre lesz iskolás. 

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.