Farkas Péter a legendás Rozsondai Károly által igazgatott Sztálin (ma Deák) téri általános iskolában kezdte tanulmányait. Ötödikes volt, amikor megérkezett az iskolába az új testnevelő tanár, Krasznai Ferenc, aki döntő hatással volt élete további alakulására. Ő volt a példakép, miatta kezdett el tornázni, és választotta hivatásául a pedagógus életpályát. Székely Zoltán és Radnai Béla voltak az első edzői.
Középiskolai tanulmányait a Berzsenyi-gimnáziumban Földi Lőrincné osztályában kezdte, majd negyedikben átment a Széchenyibe, és ott érettségizett. Miután a pécsi tornászok előtt megnyert egy rangos, Sopronban megrendezett versenyt, elcsábították a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahol ragyogó eredményeket ért el, így 1967-ben, megelőzve fővárosi riválisait, főiskolai összetett tornászbajnok lett. 1968-ban testnevelés–történelem szakos tanári diplomát szerzett, majd elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. A lólengés volt a kedvenc szere, ebből írta a szakdolgozatát. Tanított a Halász utcai általános iskolában, a Handler-szakképző jogelődjében és a siketek tanintézetében, majd a sportfelügyeleten dolgozott, onnan ment nyugdíjba. A 2004-ben Sopron Sportjáért díjjal kitüntetett Farkas Péter több mint fél évszázada vesz részt Sopron tornasportjában, a Soproni Torna Club elnöke. Edzőként a ma Szombathelyen csecsemő- és gyermekgyógyászként praktizáló, sokszoros magyar bajnok Zsirai Adrienn a legsikeresebb tanítványa, de volt trénere az osztrák tornászválogatottnak is.
– Horvát származásúak apai felmenőim, de sajnos alig tudok róluk bármit is, ugyanis a születésem után néhány héttel édesapámat, Farkas Jánost kivitték az orosz frontra, ahonnan nem tért haza – mesélte Farkas Péter, akit Sopronban szinte mindenki Lupus néven ismer. – Gyerekkoromban Farkas Gyula nagybátyámnak a Magyar utca elején volt egy trafikja, tőle még kérdezősködhettem volna, de sajnos nem tettem.
– Édesanyám famíliája tősgyökeres soproni, bár a család ezen ágáról is hézagosak az ismereteim – folytatta Farkas Péter. – Patzer Károly nagyapám az első világháborúban a császári és királyi 11. tábori vadászzászlóaljban szolgált, megjárta Doberdót, a két háború között köztisztviselő volt a városházán, emellett nagy gonddal ápolta bajtársai emlékét. Nagyanyámat Strassner Emíliának hívták, az ő felmenői is generációkra visszamenőleg Sopronban éltek. Dédszüleim az „aranyat vasért” felhívásra 1914-ben arany jegygyűrűiket leadták a polgármesteri hivatalban, és ettől kezdve vasból készült gyűrűt viseltek. Mi volt ezért a hála? Az, hogy édesanyám öccsét mint németajkút 1946-ban családostól kitelepítették Heidelbergbe. Özvegy édesanyám mindent megtett, hogy mi, gyerekek a lehető legkevesebbet érezzünk a nélkülözésekből, az ő gondoskodó szeretete minden nehézségen átsegített bennünket.
Családi háttér: 1944-ben született Sopronban. Édesapja kereskedősegéd volt az egykori várkerületi Meinl üzletben. Édesanyja a soproni tejüzem főkönyvelőjeként ment nyugdíjba. Krisztina lánya Balassagyarmaton kozmetikus, Tamás fia Ausztriában pincér, Fanni pedig adminisztrátor egy osztrák cégnél. Élettársa, Szalai Klára nyugdíjas évei előtt bútorértékesítéssel foglalkozott.
