Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Munka, ami megtérül...
Khaut Levente, András, Ákos és Péter – életükben fontos szerepet játszik a sport. Fotó: Pluzsik Tamás

Alma és fája – Khaut András és fiai: Péter, Ákos és Levente

Munka, ami megtérül...

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. A Khaut családban az az alapállás, hogy a tanulás és a sport olyan kötelező elem, mint a levegővétel. Mindnyájan kiváló sportolók és egyúttal kiváló mérnökök is.

– Kisgyerekként a sporttal úszóként barátkoztam meg, majd öttusázni kezdtem – kezdte Khaut András. – Közelébe kerültem még a magyar öttusa-válogatottnak is, melyben akkor Fábián László, Martinek János és Mizsér Attila szerepelt. Mindnyájan olimpiai bajnokok, sokszoros világbajnokok voltak. Az egyetemi évek alatt az öttusa elmaradt, a tanulásra kellett koncentrálnom, majd jött a családalapítás. Különösebb edzés nélkül, „emlékezetből” 1998-ban elindultam Fadd-Domboriban az országos triatlonbajnokságon. A sokadik helyezés rádöbbentett, hogy ha eredményt akarok elérni, márpedig akartam, akkor kemény edzésekbe kell fognom, aminek az lett az eredménye, hogy „beszippantott” ez a sportág. Három évvel ezelőtt a korosztályomban Európa-bajnok lettem, az elmúlt évben pedig a sprint-, és az olimpiai távon magyar bajnoki címet szereztem.

– Én is úszóként kezdtem, Farkasné Anikó néni volt az edzőm, de már alsó tagozatos koromban kipróbáltam a triatlont, 11 évesen meg is nyertem az országos diákolimpiát – vette át a szót Péter, aki a 2010-es világbajnokságon a maga korosztályában az élmezőnyben végzett. Ma már csak hobbi számára a triatlon. A munka és a gyerekek mellett legtöbbször futni jár, bár arra büszke, hogy néhány évvel ezelőtt a Vasi Vasember versenyen az édesapja előtt végzett.


– Apa behozott egy családi szabályt: mindaddig úsznunk kell, ameddig őt meg nem verjük 800 méter gyorson – mondta a középső fiú, Ákos. – Persze más sportot emellett űzhettünk, hiszen csak gimnazista korunkban sikerült épphogy megvernünk. Én 7 éves koromtól karatéztam, voltak kisebb-nagyobb sikereim. Indultam diákolimpián síelésben, majd gimnazistaként belekóstoltam a vívásba is. Nekem a triatlon túl monoton és egysíkú, de azért elindultam egy-egy versenyen, ma pedig elsősorban a munkára koncentrálok, illetve CrossFit erőnléti edzésekre járok.

– Én a triatlonba belenőttem, ugyanis hároméves koromtól kezdve az ország minden tájára együtt járt versenyekre az egész család – folytatta Levente. – Még anya is elkezdett edzeni. Nagyon élveztem a versenyek hangulatát, ahol sok máig tartó barátság alakult ki, és mindegyikünk megtanulta, hogy a siker, akárcsak az élet más területén, a belefektetett munkától függ. Most az épületgépész mesterképzést végzem, és budapesti műegyetemistaként focizom az egyetemi kispályás bajnokságban, illetve ha hazajövök, akkor a Harka csapatát erősítem a megyebajnokságban.

– Triatlonban a családon belül egyelőre magamra maradtam, de a sport ott van a családunk mindennapi életében, és ez a lényeg – zárta a beszélgetést Khaut András, a számos nagyberuházást és rekonstrukciót végző FÉSZ Zrt. igazgatóságának az elnöke.

Kapcsolódó cikkek