A kulturális örökség napján a papréti ortodox zsinagógában rendezett zenei program keretében lépett fel a soproni származású Menahem Breuer izraeli hegedűművész, akinek családi gyökerei több generációra visszamenőleg Sopronig nyúlnak. Menahem Breuer 45 évig volt az Izraeli Filharmonikus Zenekar koncertmestere, az 1972-ben alapított Israel Piano Trióval pedig bejárta a világot, több lemezfelvételük jelent meg, a jelentős zenei fesztiváloknak pedig mindmáig meghatározó résztvevői. Számos alkalommal lépett fel világhírű karmesterekkel, így Doráti Antallal, Kertész Istvánnal vagy Leonard Bernsteinnel, akihez személyes barátság is fűzte.

– A Breuer család generációkra visszamenőleg Sopronban élt, felmenőim elsősorban kávékereskedelemmel foglalkoztak – mondta el Menahem Breuer. – A Brüder Breuer céget nagyapám, Breuer Mór és testvére, Breuer Sámuel alapította 1874-ben. Üzletük a mai Pannonia Hotel melletti épületben, az időközben átszámozott Várkerület 84. számú, rendkívül impozáns házban működött, melyet eredetileg a Wa­nit­schek család megbízásából 1868-ban Handler Nándor tervezett. Mór nagyapámnak összesen tizenhárom gyermeke született, köztük az én édesapám, Breuer Béla. A fiúk közül Sándor, Izidor, Ede, Arnold, Frigyes és az édesapám részt vettek az első világháborúban, maga a Brüder Breuer cég pedig kétszázezer korona értékben jegyzett hadikölcsönt. A Soproni Múzeumban őrzött, fából készült, úgynevezett vashonvédba egy-egy szöget verhettek be az adományozók, míg az én családom oly nagy összeggel járult hozzá a háborús kiadásokhoz, hogy egy nagyobb méretű, vésett rézlap jelzi a nemes adományukat.

Menahem Breuer édesapja, aki a cég kismartoni kereskedelméért volt felelős, 1929-ben kötött házasságot Rosenbaum Rellyvel. Két gyermekük született, Zsuzsanna és Ernő.

– Igen, az én eredeti nevem Ernő volt, vagy ahogy Kismartonban a szüleim és a pajtásaim neveztek, Ernsti – folytatta. – Talán négyéves lehettem, amikor az egyik keresztény játszópajtásom közölte velem, hogy ezentúl mi nem barátkozhatunk, amit én nyilván nem értettem, annál inkább az édesapám, aki megérezvén, hogy vészterhes idők következnek, Palesztinába e­mig­rált, hogy ott családjának új otthont teremtsen. Mi az édesanyámmal és a nővéremmel Sopronban vártuk a hírt, hogy mikor indulhatunk édesapa után. Szinte az utolsó pillanatban, 1939 januárjában szálltunk hajóra Triesztben, néhány nap múlva Haifa kikötőjében újra egyesült a család. Azóta ott, illetve az időközben, 1948-ban megalakult Izraelben, Tel Avivban élünk.
A helyi szokásokhoz alkalmazkodva az érkezést követően a család minden tagja a keresztnevét héber megfelelőre változtatta. A cégalapító nagyapára emlékezve Ernő a Menahem nevet kapta.

– A latin eredetű Móric, illetve Mór keresztnév héber megfelelője a Menahem, de amikor az óvodában először így szólítottak, azt hittem, hogy csúfolnak, hisz én Ernsti vagyok. Később, amikor zeneiskolába kerültem, a szüleim azért választották számomra hangszerként a hegedűt – és talán mondhatom, hogy ez általános volt a zsidó családoknál –, mert ezt könnyebb magunkkal vinni, ha menekülni kell. Elvégeztem a Tel Aviv-i Rubin Academy of Music-ot, tehát mondhatom, teljes a zenei pályám, különösen azok után, hogy immáron Sopronban is felléphettem – zárta Menahem Breuer.

Családi háttér

Kismartonban (Eisenstadt) született 1934-ben. Édesapja kereskedő volt, édesanyja a kor szokásainak megfelelően vezette a háztartást és nevelte a két gyermeket. Felesége, Ilana belsőépítész, két lányuk közül Amit a Tel Aviv University-n szerzett diplomát, sikeres dokumentumfilm-rendező és producer, míg Shira a divatszakmában tevékenykedik, a Haaretz című lap szakújságírója.