– Egy bibliai idézettel élve az utolsókból lesznek az elsők, az elsőkből pedig az utolsók; így volt a mi esetünkben is, ezért is vagyok én a rangidős hármunk közül, ugyanis ha annak idején Győrben nem császárral születtünk volna, akkor az elhelyezkedésünk alapján én bújtam volna ki utolsónak – mondta mosolyogva Izabella, a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola történelem–néprajz–hittan szakos tanárnője, a három Iván ikerlány „legidősebbike”, aki egyúttal a maga 1900 grammos születési súlyával a legkisebb volt hármójuk közül.
– 1981 húsvétvasárnapja emlékezetes nap a szüleink számára, hisz nem egy, hanem egyszerre három kislánnyal gazdagodott a család – vette át a szót az annak idején legnagyobb súllyal, 2150 grammal született Renáta, aki egy-egy perccel követte Izabellát, illetve Andreát. – Viszonylag ritka volt az ikerszülés abban az időben, a hármasikrek, így mi is, pedig igazi unikumnak számítottunk.
– Drága jó édesanyánknak azóta is fáj a dereka, ami nem is csoda, hisz hárman együtt az első mérlegelésnél valamivel több mint hat kilót nyomtunk – tette hozzá Izabella. – Amikor hazakerültünk Sopronba, édesapánk elkezdett szaladgálni még két kiságyért, kispárnáért, kisruhákért, no és persze a babakocsi! Végül is Győrből sikerült egy olyat beszerezni, melyben mindhárman elfértünk egymás mellett, ez pedig olyan nagy és széles volt, hogy szinte elfoglalta a teljes járdát, így óhatatlanul is szinte mindenki megcsodált bennünket.
Izabella fényképeket is elővett, ezzel pótolva Andrea hiányát, aki Szombathelyen él, négy kislány édesanyja, és a Markusovszky Kórház belgyógyász–kardiológus szakorvosa.
– A két szőke, Iza és Andrea egypetéjűek, így én a barna hajammal „kilógtam a sorból” – fogalmazott a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szaka után jogi diplomát is szerző Renáta, aki Andrea „nővéréhez” hasonlóan szintén négy kislány édesanyja. – Egészen az általános iskola végéig egy osztályba jártunk, nem egyszer előfordult, hogy a tanárnő felcsapta a naplót, majd azt mondta: „Na, jöjjön ki felelni az Iván…” – és itt rendszerint tartott egy kis hatásszünetet, hogy hadd izguljunk, melyikünk kerül éppen sorra. Ezzel együtt szép gyermekkorunk volt, mindig tudtunk hárman társasjátékozni, és még sorolhatnám a szép emlékeket. Jó testvérek vagyunk ma is, a szüleink törekedtek arra, hogy mindegyikünk egyéniség legyen, úgy gondolom, ez sikerült is, azzal együtt, hogy természetesen egyforma az értékrendünk, a világlátásunk.
