Dr. Szarka László a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán szerzett geofizikus diplomát. 1977 és 2010 között a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet kutatója, 2000-től a soproni egyetem oktatója, 2004-től egyetemi tanára. 2010-és 2014 között az MTA Titkárság Kutatóintézeti Főosztályvezetőjeként az MTA elnöke mellett dolgozott. Két évig volt az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója. 2020 óta a klímaváltozás természeti okainak feltárásával foglalkozik, elnöke a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportjának. 2013-ban az MTA levelező tagja, 2019-ben az MTA rendes tagja lett. Alapító elnöke a Soproni Kálvin Körnek. Kitüntetései közül az Akadémiai Ifjúsági Díjra, a Széchenyi Professzori Ösztöndíjra, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére és a Sopronért Emlékéremre a legbüszkébb.
– Dédszüleim, Szarka Péter és felesége, Kölcsey Erzsébet Bereg vármegyei „hétszilvafás” kisnemesek voltak – kezdte dr. Szarka László. – Dédanyám távoli rokonságban állt Kölcsey Ferenccel. Nagyapám, Szarka László Beregszászon érettségizett, majd tanulmányait a Debreceni Református Teológián folytatta, melynek elvégzését követően lelkésszé szentelték. Nagyváradon beleszerelmesedett Sulyok István református püspök Ilona nevű lányába, amit az apa nem nézett jó szemmel, ezért egy ösztöndíjjal elküldte nagyapámat a híres bázeli református egyetemre. Mire Svájcból hazatért, Sulyok Ica már férjhez ment, nagyapám pedig Békésbe került segédlelkésznek, aztán Nyíregyházán vallástanárkodott, majd Kótajban szolgált. Itt született az édesapám, 1930 szeptemberében pedig Nyírbogáton iktatták be lelkésznek. A nagymama, Balogh Ilona a felmenői között tudhatta Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
– Édesapám Sárospatakon járt gimnáziumba, majd egy vélt fegyelmi ügy miatt átiratkozott a nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolába – folytatta dr. Szarka László. – 1944-ben a diákoknak menekülniük kellett, karácsonyeste Piliscsaba környékén orosz hadifogságba esett. A rosztovi hadifogolytáborba került, ahonnan 1947 nyarán tért haza, ezt követően tudott csak leérettségizni. Belekezdett az első szemeszterbe a debreceni egyetem orvosi karán, majd rádöbbent, hogy a patológia nem az ő tudománya, úgyhogy édesapjához hasonlóan ő is a Debreceni Református Teológián diplomázott 1953-ban. Derecskén lett segédlelkész, majd lelkész Tépén és végül Nagyhalászban. Itt teljesedett ki a hivatása, közel négy évtizeden át szolgálta a helyi gyülekezetet, ma már sajnos csak a kopjafája áll a templomkertben. Édesanyám, Pásztor Berta, hála Istennek ma is él, 93 éves…
Családi háttér: 1954-ben született Derecskén. Édesapja református lelkész volt, édesanyja könyvelőként dolgozott, illetve nevelte két gyermekét és vezette a háztartást. Felesége, Csősz Éva matematika–fizika–informatika szakos tanár. Gábor fiuk a Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli és Állampolgársági Főosztályán dolgozik, Ildikó lányuk pedig vegyészmérnökként egy multinacionális vállalatnál tevékenykedik.
